Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Bevezetés

4

valahányszor tépik a vallásos béke vagy nemzeti becsület zászlaját, az ország szeme mindig a prímásokon pihent. Az ő bölcsességük adott irányt, az ő küzdésük öntött eröt és együttérzésük bátorított a kitartásra.

Ezen hivatása a prímásnak vezet bennünket kegyelettel Vaszary Kolos hercegprímás aranyünnepéhez és teszi országos eseménnyé az ő 50 éves papi jubileumát. A prímás az egész nemzeté, azért ünnepe olyan határkő', melynél mindnyájan megpihenhetünk. A ki méltóságában a magyar egyház sziklája, akin, mint szíven a vér, át- patakzik a nemzet keresztény életere, az megérdemli, hogy folytonos emlékezet tárgya legyen. Ezért a primási jubileum a hála és lelkesedés ünnepe, mely enyhít és fölemel, melyen a közélet minden lármája elnémul s átengedi terét a szíves hódolat fiüi megnyilatkozásának.

Vaszary Kolos a bencések ősi monostorában vonult meg szerényen és az idők teljében mint hazájának első méltósága tűnik fel. Méltósága magaslatára nem látjuk készülni, oda ambicionálva fejlődni. Mindössze két jele volt, mely egyénisége gondviselésszerű jellegét kidomborította. Az egyik, hogy elmélyedt a tudományba, mint Mabillon, — a másik értelmének és kedélyének nyugodt harmóniája, mely erősségévé válik a megpróbáltatások közepette.

Történetünkben, különösen az újabb korban, nem elszigetelt eset, hogy egyszerre kiemelkedik egy-egy szerény alak és gyúpontjává lesz a közbizalomnak. Feltűnnek zajtalanul s vezérlők majdnem akaratlanul. Ilyen volt Széchenyi Pál érsek, ilyen Vaszary Kolos