Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A pannonhalmi főapát

63

mánnyal, erénnyel működő férfiak, főpapjuknak teljes bizalmát bírták.

Amint a rend kormányát elfoglalta, már május 18-án vizitálni indult a rendi székházakba. A szerzetek életében fontos egy ilyen rendfőnöki vizitáció. Demokratikus hajtása a szerzetesi szellemnek. Minden rendtag előadhatja ügyét-baját, óhaját tolmácsolhatja; a rend feje mindenkit meg szokott hallgatni, meglátogatja szobáikban az összes rendtagokat, mint társait s ilyen vizitációk eredményéről rendesen a rendi káptalanon számolnak be. Vaszary Kolos mindjárt első látogatásával megnyerte még azon rendtársak rokonszenvét, fiúi ragaszkodását is, akik nem szavaztak rá. Nem mint úr, nem mint főpap, hanem mint testvér jött, s ahol rendfőnöki tisztéből kifolyólag kellett érvényesülnie, ott is az atya, nem pedig a hatalom nevében beszélt és tett. Az 1885-iki nyarat a rend ügyeinek tanulmányozásával töltötte. Ahol 200 tagból álló személyzet, 6 gimnázium, 25 plébánia, 75 filia, 45 templom és kápolna, 35 kegyurasági község 41.950 lélekkel, számos uradalom tartozik a rend fejének joghatósága alá, ott óriási felelősség, gond nyugszik a rendfőnök lelkén. Amíg Vaszary Kolos mindennel meg nem ismerkedett, addig nem is benedikáltatta magát apáttá. Csak miután tisztában volt felelősségének súlyával, határozta el magát e lépésre. Zalka János, győri püspök 1885. év szeptember 20-án a győri püspöki kápolnában benedikálta apáttá, Vaszary Kolos kívánságára egész csöndben, sőt mondhatni titokban. Apáttá avatásának emlékére templomok, iskolák, egyletek céljaira s a sze-