Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
A pannonhalmi főapát
59 tanulmányaiban és papnövendéki minőségében egyaránt kitűnő ifjú világos jeleit adván ez idő alatt a rendbe való hivatottságának, 1854-ben, jun. 6-án az ünnepélyes fogadalom letétele által a rend tagjai közé fölvétetett. Ugyan ezen évben Komáromban megkezdi gimnáziumi tanári működését, mely idő alatt 1855-ben, máj. 26-án áldozárrá szenteltetett. 1856-ban Komáromból Pápára tétetett át, a mely tanszéket 1861-ben a rendfőnök intézkedése folytán az esztergomival cserélte fel, hol 1867-ben az akkor már kötelező állami tanári vizsgát is letevén, 1869-ig mint főgimnáziumi tanár működött. A közkedveltségü rendtárs, a példás szerzetes, az irodalom terén már ekkor szép nevű tudós, a tanítványai által különösen tisztelt és szeretett tanár 1869-ben győri házfőnökké és főgimnáziumi igazgatóvá neveztetett ki, a mely állásban működik egész a jelenig. Ugyan ezen állásában 1874-ben agyőri akadémiában a műveltség-történelmet is előadta. — Vaszary Kolos ez idő óta a rendnek köztiszteletben álló és sok tekintetben kimagasló alakja volt. Irodalmi működése már pápai tanárkodásának ideje alatt veszi kezdetét az ifjúságnak szánt és szivet nemesitő dolgozataival. Mint szaktanár több hézagot pótló és számos intézetben elterjedt tankönyvet készített; újabb időben pedig több önálló kutatáson alapuló magyar történelmi dolgozat jelent meg tőle. Nyilvános szereplésében gyakran feltűnt mint kitűnő egyházi és politikai szónok; a nemes hév, mely a különben oly nyugodt, szerény megjelenésű alakot áthatja, vonzó hatással volt mindig környezetére. Mint veszprémmegyei, később Qyőr-városi képviselő a közügyekben élénk részt vett és ezen utóbbi tisztségben, nem különben Győr városának több kultúrái egyesületeiben jelenleg is közelismeréssel működik. Különösen kiemelkedik azonban ő mint szerzetes-pap, mint tanár és rendtárs. A fegyelmet atyai szívvel gyakorolja ; alapos készültségét ragyogó előadással tolmácsolja, gyakorlati téren igazságszeretettel párosult bölcs Ítélő erőt tanúsít. Rendtársai szeretete mindig féltékeny kincse volt és viszont ezek sziv- jóságát egyhangúlag magasztalják.' Több Ízben, mint a kormány által megbízott helyettes főigazgató is működött; legújabban pedig az ifjúság nevelése körül kifejtett érdemei a legmagasabb elismerésben részesültek, fölékesittetvén 1884-ben a Ferencz József- rend lovagkeresztjével. Beszél: magyarul, németül, latinul és franciául.“
