Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A tanári pályán

46

Tanítványainak hozzá való ragaszkodásáról tanúskodik azon bizalom, hogy akárhány tanítványa, aki a gimnáziumot elhagyva, a főiskolán tanult, gyónás végett hozzá tért vissza. Közte és tanítványai között valóságos benső' viszony fejlődött ki. Ez a viszony még akkor sem gyöngült, amikor megszűntek tanítványai lenni és az ő szívhez szóló hangját többé nem hallották. Az életben az ő tanácsa szerint iparkodtak cselekedni, megemlékeztek róla egymáshoz írott leveleikben, ő maga is szívesen levelezett tanítványaival, a régi, benső', atyai hangon. Ha valami öröm érte, szívből üdvözölték; ha megtámadták tanításában, kitörő lelkesedéssel siettek érte síkra szállani; amint ezt 1883-ban, Thaly Kálmán sértő támadásakor, oly imponáló módon meg is tették.

Ugyanis az országgyűlés 1883. március 14-iki ülésén, a középiskolai törvény tárgyalásakor a szónoklatok hevében többen, köztük különösen Thaly Kálmán, kifakadtak az egyház s a pápaság ellen. Vágner József képviselő, jelenleg nyitrai kanonok, a pápaság védelmére többek közt felemlítette Vaszary Kolosnak, a várnai csatáról kiadott művét, mely tárgyilagos világításba helyezi a pápa magatartását s 1. Ulászló esküjét. Thaly a szélsőbaloldal élénk helyeslése között azt vágta oda Vágnernek, hogy egy Vaszarytól, aki mint esztergomi tanár, nem engedte meg növendékeinek a szentgyörgy- mezői honvédsírok megkoszorúzását, — történelmet nem tanul. Ezen éles támadásra egész izgalom tört ki az esztergomi úri Kaszinóban, ahol, mikor március 15-én délelőtt olvasták a lapokat, ép arról tanácskoztak, hogy kik és