Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A tanári pályán

39

rásra tett szert. De ez csak arra volt jó, hogy annál több jusson a szegény tanulóknak. Általában, ahol segíteni kellett, nem annyira azt nézte, hogy jeles tanuló-e, hanem csak a szegénységét tekintette. Ministránsait mindig a szegény fiúk közül választotta. Számukra szekrényében mindig tartott valami süteményt, amikor telt, egy-egy „hatost“ is juttatott. Mikor történeti iskolai könyveit írta, a nyomda számára való tisztázásra mindig a jobbírású szegény fiúkat alkalmazta, hogy ezen a címen is juttasson nekik valamit. Jobb módú, előkelő családból, csak egy növendékével másoltatott: Forster Gyula báróval, ezen mai napig is nagyon kedves tanítványával, akivel térképeket készíttetett. Egyik-másik tanulónak egész öltözet ruhát is csináltatott. Nem használt reverendáit is ilyen célra használta föl. Beteg tanítványait előszeretettel kereste fel s a gyógyszer árát irgalmas szívvel fedezte. Az igazság érdekében tartozunk annak a kijelentésére, hogy az ő szegényeiről, a „Kolos-sze- gények“-ről túlzások is kerültek forgalomba. A tanári s írói jövedelméből annyifelé, a hogy többször feltüntették, nem juthatott, mikor az édes anyját is segélyeznie kellett. De tény az, hogy mindenét szétosztotta, neki semmije se maradt.

* * *

Nagy előszeretettel karolta fel az ifjúság szellemi önképzését. Széchenyi István grófnak emlékét több esztergomi előkelő polgár 1861-ben egy alapítvánnyal örökítette meg, azon célból, hogy az alapítvány kamataiból olyan főgimnáziumi tanuló részesíttessék ösztön-