Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A tanári pályán

34

Bezerédy Miklós v. püspök és kanonoknál szállott meg. Hogy a szónokot közelébb hallhassa, lejött az utcára. Vaszary javában szónokol, mikor a közönség nem csekély bámulatára a főispán oda rohan hozzája és oda kap a bundához, melynek prémje egyik fáklyától tüzet fogott. Vaszary Kolos hamar felismerte a helyzetet s így szólt a prémet oltogató fó'ispánhoz: Ne oltsa el Méltóságod ezt a bár gyönge külső' jelét a szíveinkben égő forró szeretetünk lángoló tüzének, melyet szavakban tolmácsolni úgyis képtelen vagyok.

111.

Pápáról 1861-ben Esztergomba helyezték át, hol a világtörténetet, a magyarok történetét és a magyart tanította, következő beosztással: 1861—62-ben mint az

V. osztály főnöke a VI., VII.-ben történetet, V., VI.-ban magyart; 1862—63-ban magyart V.-ben, történelmet

VI. , Vili.-ban; 1863—64-ben VI., VII. és Vili.-ban történetet; 1864—65-ben II.-ban földrajzot, VI., VII., Vili.-ban történetet; 1865—66-ban II.-ban nem jelent meg értesítő; 1866—67-ben III.-ban földrajzot, VI., VII., VIII.-ban történetet; 1867—68-ban V., VI., VII. és Vili.-ban történetet. 1868—69-ben ugyanazt. De mi volt azon történet, melyet ő tanított, ahhoz a kézikönyvhöz képest, melyet a provizórium az iskolákra ráerőszakolt és a mely ad usum delphini készült. Mily tartalmat öntött, mily szellemet oltott a hivatalos, száraz, sallangos, igazi hazafias érzést nélkülöző tankönyv anyagába. Esztergom volt tanári életének delelője. Itt domborodott ki, hatalmas