Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

27

túlságos lojális cilinder-kalapokat örökítette meg tréfás versekben.

Ezen néhány vonás az ő derült lelki világának volt visszhangja, mely az élet kedélyét, mint fűszert, szépen tudta összeegyeztetni a pálya komolyságával. A pálya komolyságáról szólok, mert bizony amint Keszthelyen kora uralkodó eszméi hatottak reá, viszont Pannonhalmán jegecesedett ki benne a szellemi munka érettsége. A sz. Benedek-rend visszaállítása után, a pannonhalmi monostorban egész monte-cassinoi szellem indult meg. Az ébredező' szellem, a tudomány és irodalom, a Mabil- lonok és Maurinusok tudományos munkásságának virágos kertjévé lett Pannonhalma. Amint a kereszténység Pannonhalmáról indult hódító útjára, úgy mondhatjuk el szellemi tekintetben a XIX. századbeli Pannonhalmáról is amit Dante mondott Monte-Cassinoról: „Onnét sugárzott ki az üdv új fénye földünkre.“ Szeder Fábián, Guzmics Izidor, Czuczor Gergely, Czinár Mór, Beély Fidol, Jedlik Ányos, Márkffy Sámuel, Rónay Jácint, Sárkány Miklós, Bresztyenszky Béla, Mollich Tóbiás stb., mind oly nevek, amelyek irodalmunknak tekintélyt szereztek. A Guzmics Izidor vezetése alatt állott tanárképző oly kiképeztetésben részesítette a rend tagjait, hogy gimnáziumaikon kívül még a győri és pozsonyi jogakadémiát is akárhányszor ellátta jeles tanerőkkel.

Vaszary Kolost, a hivatására ambícióval készülő növendékpapot ez a szellem, mint valamely szentélynek fensége, megragadta és erősen vonzotta magához. Ennyi példa láttára meg kellett fogamzania az ő fogékony széllé-