Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

180

sőbb osztályokban többször az essaysta módszer jellemezte. Vagy egy bizonyos szempontból nézte tárgyát s e szempontból szórta aztán rá a fényes sugarakat; vagy részleteket, egyes vonásokat, jelenségeket elemzett hol esztétikai, hol lélektani bonckéssel és feltárta vonzó eleganciával. Stílusában kerülte a bonyolult szerkezetet s a stilisztikai hatásokat. Nem akart fényleni, de majdnem mindenütt formai előkelőséget, finom, emelkedett érzést találunk, mely épen könnyedségével és kellemével lelkűnkhöz hat s egyik kulcsa annak, hogy miért ragadta el annyira eladásaival tanítványait.

* * *

Életrajzunkban eljutottunk azon határvonalhoz, amelyen túl már nem léphetünk. A jubiláris főpap az egyház és haza díszére hála Isten még él, szerénysége, vissza- vonúltsága hagyományszerű s így további törekvésünk szárnyszegett. Amit írtunk, az is az ő tudtán kívül történt, az sem tökéletes, csak töredék és mi magunk sem tudtuk híven kifejezni azt, amit éreztünk. Egyben azonban hiteles ezen életrajz: abban, hogy az igazságot szolgáltuk s nincs benne semmi túlzás, émelygő magasztalás, ami a bíboros jubiláns szíve gyöngédségét vagy önérzetét bánthatná.

Egyszerűen adtuk egy férfiú rajzát, aki nemesen fogja fel és éli át az életet és akiben nincs mesterkéltség, de annál mélyebb az érzésben és a valódiságban. Előttünk állott egy főpap, akinek életéből erős fajszeretet és nemzeti érzés áradt ki s a papi egyéniség