Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

15 tályzata dacára megismételte s ekkor, év végén már 5-ik eminens volt. A harmadik osztályban 3-ik, a negyedikben az első félévben 1-ső, a másodikban 3-ik; az ötödik osztályban mint rhetor a 6-ik, a hatodikban 1846—47-ben, mint poéta év végén az 5-ik eminens lett. Ebben az esztendőben osztályába a következők jártak: Boros István, Csák Kálmán, Farsang Ferenc, Göndöcs Ferdinánd, Koller Károly, Krajner Emil, Nagy György, Nagy József, Oberschal János, Skublics Gyula, Szabó János, Vaszary Ferenc, Vlasies Rudolf. Összesen 13-an. Boros István kivételével, aki somogyi fiú volt, mind zalamegyeiek voltak. Igazgatói voltak: Söjtöry József; Szenczy Imre, a későbbi csornai prépost, Tacitus Annalesseinek kitűnő fordítója; Ihász Gilbert, a „Szellemi kincstár“ szerkesztője. Az osztályrendszer alapján az egyes osztályokban következő osztály-tanárok tanították: Kopics Ignác 1. osztályban, Bolaházy Miklós II.—III.-ban, Zupponics Arnold IV.-ben, Göncz István V.—VI. osz­tályban. Habár valamennyi tanáráról bizonyos gyöngéd­séggel szokott megemlékezni, mégis legkedvesebb tanára, akit mindenkor hálával és kegyelettel emlegetett, Bolaházy Miklós volt. Iskolába korán szeretett menni. Ha nem ministrált, akkor ott ismételgette leckéit. Különösen sze­retett télen, mig sötét volt, az iskolai meleg kályha körül kis darab magával vitt gyertya mellett a társaival tanulni. Mint jámbor fiát, tanárai nagyon szerették. A társai is kedvelték s elevensége miatt amint társainak az ő részé­ről, viszont neki is azok részéről többször volt része az apróbb ingerkedésekben. Vakációit mint diák, mostoha

Next

/
Thumbnails
Contents