Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
158 Vaszary Kolos hercegprímás e nehéz, problematikus helyzetben gondossággal iparkodik a népnevelés ügyét szivén hordozni. A népoktatásnak kétségkívül legfontosabb ága a tanítóképzés. E tekintetben az esztergomi tanítóképző fejlesztése körül nagy érdemei vannak. Első legfontosabb intézkedése a gyakorló iskola fölállítása 1893-ban. Egész ezen ideig a tanítóképző növendékei a belvárosi, vízivárosi és sz.-tamási iskolákban gyakorolták a módszeres tanítási fellépéseket. A törvény mint legfontosabb intézményt, megkövetelte a tanítóképzőkkel kapcsolatos gyakorló iskolákat. E hiányon segítendő, Vaszary Kolos hercegprímás az 1893/94-ik tanévben a vízivárosi érseki iskolát gyakorló iskolává szervezte a tantervnek megfelelően, külön gyakorló iskolai tanítóval. Egy másik intézkedése volt a tápintézet kibővítése. Az 1894/95-ki tanév elején a tápintézeti helyek számát egyszerre megkétszerezte, 12-ről 24-re emelte, s így 12 ifjúnak ellátását, mi 2400 koronát tesz ki évenként, magára vállalta. A főkáptalan 800 koronával járul évenkint a tápintézethez, miből 4 ifjú nyer ellátást, a Somogyi Károly alapítványból 8, a Blümelhuber Ferencéből pedig 4. Harmadik nagyfontosságú újítása az intézetnek újjászervezése. Mint maga is tanár-ember, a nevelés nagy munkájának légkörében élve, látta, hogy a hároméves tanfolyam alig képes a növendékek methodikai kiképzését életerős eredményre juttatni, nem képes az élet és kulturális haladás fokozódó igényeinek eleget tenni. Belátta egyúttal, hogy a tanítóképzés szolgálatában
