Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

A gyermek és a feltörő ifjúkor

11

a harmadik ház épült; a jelenlegi Veháp Ferenc díszes emeletes háza. A családi kis tanya elég népes volt. Hat gyermek elevensége verte fel a ház csendjét, akik közül: István, paloznaki esperes-plébános, János, jószágigazgató, Antal, iparos, György, uradalmi számvevő', József, tanító volt. A legkisebbet, a mostani prímást, Ferencnek hívták. Öregedő szülőinek reménye, akit mint utolsó sarjai, különös szeretettel és gyengédséggel vettek körül. Az atya már 68 éves volt, mikor legkisebb fia született, úgy hogy a prímás jóval korosabb mostoha bátyjainak gyermekei, tehát unokaöccsei közül legtöbben, idősebbek voltak, mint nagybátyjuk. így Vaszary Mihály, kaposvári tanár 10—12 éves korában tanította olvasni nagybátyját, a kis 6—7 éves Ferencet. Vele élte át a gyermekéveket s tényleg ezen gyermekkori odaadás oly annyira összefűzte a két ifjú lelket, hogy öregségükben is a legerősebb rokoni kötelékben éltek, sőt az isteni Gondviselés különös intézkedése még azt is megengedte, hogy Vaszary Mihály tanár az ő nagybátyjának, már mint prímásnak palotájában adta vissza lelkét Teremtőjének.

A prímás édes atyja, az öreg Vaszary Ferenc, értelmes, jóságos arcú, magas növésű, buzgó keresztény férfi volt, aki tudásban fölülmúlt akárhány kevély iskolázott embert. Nem szerette az üres beszédet; mint higgadt természetű egyéniség, ha munkáját abban hagyta, mindig komoly dolgokról beszélgetett. A sikamlós beszédeket szigorú tekintetével azonnal elnémította. Erős magyar volt; csendes, de elégedetlen hazafi. Keszthelyen köz- becsülésben állott, s hogy értelmességét elismerték, bizo-