Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)
Magyarország hercegprímása
119 4 szótöbbséggel győzött. Mikor a főrendiház elnöke kihirdette az eredményt, a prímás újból felkelt s igyekezett az elfogadott javaslaton enyhítést eszközölni. „A törvényjavaslat szótöbbséggel elfogadtatván, — mondotta — engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy annak részletes tárgyalása előtt nyilatkozhassam. Azon meggyőződésemet és ezen alapuló álláspontomat, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelése amily sérelmes egyházamra nézve, épp oly végzetes lehet hazánkra nézve, most is fentartom. Mindazáltal meghajolva a többség határozata előtt, a tárgyalásba belemegyünk. De nem azért, mintha a törvényjavaslatot helyeselnők (mert még azon módosításokat is, melyeket indítványozni fogunk, nem fogják elfogadni), egyedüli célunk lévén az, hogy a ránk nézve sérelmes és rossz törvényjavaslatot kevésbbé rosszá tegyük.“ Az egyes szakaszoknál a felszólalásokat a prímás vezette s mindjárt a címnél azt javasolta, hogy a „polgári“ szó belevétessék s az új címnek ez a formája legyen: „Törvényjavaslat a polgári házassági jogról.“ A többség azonban a pontot az eredeti szövegben fogadta el. Felszólalt azután a 25. §-nál, mely szószerint a következő: — „Tilos az egyházi felsőbbség engedélye nélkül házasságot kötni annak, aki azon egyház szabályai szerint, melyhez tartozik, egyházi rend vagy fogadalom okából házasságot nem köthet.“ Ezen tételhez a hercegprímás hozzá akarta fűzni azt, hogy az egyházi fogadalommal kötött egyének (aposztaták) áttérés esetében se köthessenek házasságot. Sajnos, ez a szakasz is megmaradt eredeti szövegében.
