Kéményfy K. Dániel: Vaszary Kolos 1855-1905 (1905)

Magyarország hercegprímása

108

nagyon jól, hogy aki nyilvános téren működik, ténykedése nyilvános bírálat alá esik, tudom azt is, hogy a politikában vannak keresztező utak. De egynek minden úton sértetlennek kell maradni és ez a becsület. Felhoztak ellenem a közelmúltban sokat, ami elkeserített, de az egyházat nem nézem parlamentnek s a támadásokra nem válaszoltam. Mélyen sebzette szívemet főleg az a kifejezés, hogy engemet megvett a kormány, nehogy kötelességemet teljesítsem.“ Azért küzdelmében mintegy megerősítésül s bátorításul jött Róma legmagasabb kitüntetése. A Szentatya erőben, hatásban növelni akarta a prímás cselekvését és az egyház jogai védelmében való munkásságát. A biborosi kinevezést és a zuhettot Della Porta Ruodini Carrara gróf pápai követ 1893. január 23-án Budapesten nyújtotta át az új bíborosnak, László főherceg, több püspök s a hatóságok képviselőinek jelenlétében. A biborosi biretumot február 1-én vette át Ő Felségétől Bécsben.

Ezen évben hosszabb időt töltött Rómában. Egyrészt a kardinális kalap átvétele, másrészt a pápa püspökségének jubileumára Rómába vezetett zarándoklat miatt. A magyar zarándokokat május 25-én fogadta Ő Szentsége a hercegprímás vezetése alatt s a Szentszék iránt törhetlen hűséget tolmácsoló gyönyörű üdvözlő beszédében, többek közt a következőket mondotta:

„Ünnepelve jubileumodat, állandó örömünkre szolgál, hogy tetteidben buzdít dicső elődöd, akinek nevét és dicsőségét örökölted. Mi a te méltóságod okát és okozatát első sorban eredetére és forrására vezetjük vissza és hálás ajakkal dicsérjük azt, a kinek kezében van a méltóság és az idő. Köszönjük annak, aki az életet