Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
emlékműként képviselje. Tamás bíborosnak úgy tetszett, hogy az egész helyiséget vörösmárványból készítsék, huszonkilenc láb szélességben és harmincnégy láb hosszúságban, az oltárt pedig, amelyet kelet felé helyeztek el, Andrea Ferrucci fehér luccai márványból alkotta meg. “ Gondolhatunk itt arra, - mint a fiesolei kápolna esetében ennek írásos nyoma is maradt- hogy Ferrucci kezétől származhatott a kápolna terve, de a helyszíni munkákban valószínűleg személyesen nem vett részt. Esztergomba pedig a terveken kívül magát az oltárt és annak igen szép szobrait küldhette, melyeket nyilván Firenzében saját kezűleg faragott. A Bakócz-kápolna csodálatos építészeti és szobrászati egysége nem lehet véletlen. Építészet és szobrászat a reneszánszban nem vált szét, egy-egy művész néha több művészeti ágban is jeleskedett, és Ferrucci esetében Vasari külön kiemeli ezt. Ha tehát a kápolna mesterének kérdésében néhány adatot újraértelmezünk, elfogadhatjuk Andrea Ferruccit, mint a kápolna mesterét. A Bakócz-kápolnát építő műhely számos különböző kőszobrász- kőfaragó szervezete lehetett, akikkel az építkezés éveiben a másik név szerint ismert mester, Ioannes Fiorentinus állandóan kapcsolatban volt, valószínűleg mint vezető mester. Ő maga a kápolna leggazdagabb plasztikai részein dolgozott, míg a kisebb jelentőségű plasztikai részletek és az architektonikus tagozatok a műhely többi kőfaragója között oszlottak meg. Esztergom középkori Szent Adalbert-székesegyházának lebontás előtti állapotát szerencsésen megőrizte számunkra az az alaprajz, amelyet Máthes János, a prímási javak kezelője és az építkező középkori székesegyház a Bakócz- kápolnával a 18. században j
