Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
sejében az oltár átalakítása volt, amelyet eredeti helyzetéből lépcső- zetre felemelve, a falba beljebb nyomva, félköríves oromzatát összetörve, egy másik oltár menzáját hozzáillesztve és a domborműveket durva kiegészítésekkel eltorzítva eredeti művészi összhatását és a kápolna architektúrájával való szerves kapcsolatát tönkretették. A stallumsor elé egy ugyancsak vörös márványból készült, de későbarokk stílusú mellvédkorlátot helyeztek, mely eredetileg valószínűleg az érseki szálláshely dísztermében lehetett. 1819-ben Rudnay Sándor lett az esztergomi érsek, aki nagy eréllyel fogott hozzá az esztergomi székesegyház régóta tervezett felépítéséhez. A különböző tervvariánsok közül végül Kühnel Pál és Packh János kismartoni születésű építészek tervei valósultak meg. A kápolnát művészi értéke miatt, és az érseki székhely kontinuitásának jelképeként kezdettől fogva megőrizni és az építendő új székesegyházba beilleszteni szándékozták. Ennek végső megoldásaként az épület kövenként való szétbontását és az új székesegyház testébe való áthelyezését határozták el. A nagyméretű székesegyház építése érdekében a kápolna körül a terepet már korábban 7-8 méterrel lesüllyesztették, s most, az építkezés kezdetén elérkezett Bakócz műve sorsának új szakaszához, amikor megszűnt a középkori Szent Adalbert-székesegyház utolsó maradványaként önálló életet élni. A kápolna áthelyezésére 1823-ban került sor, Packh igen gondos előkészítő munkája után. Mindenekelőtt részletes és teljes felmérési rajzsorozatot készített az egész épületről, amely így pontosan megőrizte számunkra annak utolsó állapotát azon a helyen, ahová több mint háromszáz évvel ezelőtt felépítették. Ezután az architektúra minden márványelemét bekarcolt betű- és számjelekkel látták el, s azokról jegyzéket készítettek. A bontás során összesen 1600 elemre szedték szét a kápolnát, amelyet 17 méterrel távolabb és 11,40 méterrel mélyebb szinten kellett újra összeállítani. Az új épületbe a kápolnát 180 fokkal elfordított helyzetben illesztették, ezzel külső megjelenésének egyik legfontosabb, még meglévő eleme: a bejárati nyílás kerete elpusztult. A bontást 1823. június 1-én kezdték meg és a munkák bámulatos gyorsasággal haladtak előre, úgyhogy ugyanazon év november 12- ére az egész áthelyezési művelet, az új sekrestyével együtt befejeződött. Az eredeti rézkupolát áthelyezni már nem tudták, ezért helyére egy téglakupola készült, amelyet később Lippert József terve szerint neoreneszánsz díszítéssel láttak el. A székesegyház felé forduló egykori bejárati nyílást befalazták, belső síkját vörös márvány burkolattal látták el, középen egy nagy félköríves ablakot 19
