Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)
zések, amelyek a kápolna felszerelésének és kincseinek átadásáról fennmaradtak. Ránk csupán a Mátyás-kálvária, a Nemzeti Múzeumban őrzött címeres Bakócz-kehely, egy arany láncon függő díszes mellkereszt, egy címeres miseruha és az úgynevezett esztergomi graduale miniatűrákkal díszített kötete maradt. 1543-ban a törökök elfoglalták Esztergom várát és ahogy Dselálzáde Musztafa török történetíró szemtanúként leírja: „A magas méltóságú vezírek, a győzelmes udvar összes nagyjai és az egész hadsereg bemenvén a várba, a templomokban álló bálványokat le- döntötték, a hitetlenség és tévelygés emlékeit megsemmisítették, a fényes tükörhöz hasonló, különféle színű márványból faragott művészi bálványképeket a csodálatos festményekkel együtt összetörték, az arany- és ezüstkereszteket darabokra zúzták és földre tiporták. “ Az ostrom alkalmával a Szent Adalbert-székesegyház nagyrészt romba dőlt, a maradványok egy részét a törökök az erődítések falaihoz használták fel. Egyedül a Bakócz-kápolna maradt nagyjából épségben a hozzá csatlakozó falak egy szakaszával és a Porta Speciosával. A törökök mecsetté alakították át, így megmenekült a további pusztulástól, csupán az oltár szobrait távolították el, és valószínűleg összetörték, míg a domborműveket megcsonkították. A várat 1683. október 28-án a Sobieski János lengyel király vezette felmentő seregek száznegyven év után felszabadították. A győztes hadvezér az ostromot ez alkalommal is túlélt kápolnában mondatott Te Deumot. A kápolnát több találat is érte, de szerencsére a vastag falak megvédték a belső márvány architektúrát, a kupola és a tető azonban annyira megrongálódott, hogy esős időben nem lehetett bentmaradni a kápolnában. 1686-ban Széchenyi György prímás vállalta a helyreállítás költségeit. Ekkor a székesegyház teréhez kapcsolódó oldalkápolnából önálló épület lett, melyhez csupán a nyugati oldalon csatlakozott a középkori templom falának egy szakasza. A székesegyház terébe nyíló bejáratot befalazták, csak egy kisebb ajtót hagytak rajta, kis előtetővel. A keretarchitektúra ekkor még épségben állt. A kupola fémszerkezetét kijavították, a hiányzó lemezeket pótolták, de a lanternát nem állították helyre hanem lebontották és az egész kupolát egy cserépfedésű sátortetővel takarták le. A kápolna ezzel elvesztette eredeti reneszánsz tömeghatását és szerény külsejű épületté zsugorodott. A kápolna joghatósága körüli viták miatt a belső helyreállítás meglehetősen elhúzódott. A legjelentősebb módosítás a kápolna bel17
