Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)

Az oltár orommezője az Angyali üdvözlet domborművével

Ion az örömhírt hozó Gábriel, a párkány két oldalán egy-egy térdeplő, adoráló alak kandeláberrel a kezében, végül a jelenet felett, mintegy az égből letekintő kis kerubfej. Ez a kompozíció, s annak ikonográfiái egysége nem érthető jelenlegi széttöredezett elemeivel, a befoglaló félköríves mező nélkül. Épp az hiányzik belőle, ami az egészet egységbe foglalja: a keretet adó lunetta.

1521. június 15-én Bakócz Tamás bíboros bevégezte küzdelmes életét és a sok gonddal, művészi igényességgel megvalósított remekmű befogadta földi maradványait. Ezzel egy történelmi korszak is lezárult: a magyar reneszánsz művészet Mátyás királytól Bakócz Tamásig tartó virágkora.

A kápolna tragikus sorsának első állomása az volt, amikor megfosztották minden felszerelésétől, ingóságától, melyek között drága színarany kelyhek, arany ámpolnák, ezüst kandeláberek, monstran- ciák, miseruhák, függönyök, kárpitok, misekönyvek egész sora szerepelt. Hogy a magyarországi középkor és reneszánsz iparművészetnek milyen mennyiségű és értékű műtárgya ment veszendőbe ezekben az években, arról némi fogalmat adnak azok a becslési jegy15