Horler Miklós: Esztergom, Bakócz-kápolna (2000)

Architektonikus felépítése négyszintes. A kápolna padlóján álló lábazat felett emelkedik a három fülkét magába foglaló, lizénákkal tagolt főemelet, amely háromtagú főpárkánnyal zárul. A főpárkány a középső, magasabb fülke hátfalán is továbbfut, mintegy annak vállpárkányaként, s így határozott vízszintes tagozattal foglalta egységbe a főemelet keretarchitektúráját. A három fülke közül a középsőben Vasari leírása alapján egy Madonna-szobor állhatott. A két oldalsó fülkeszoborról pontos információ nem maradt fenn. Örök kára a művészettörténetnek, hogy Ferruccinak az oltár főemeleti fülkéibe készült szobrai elvesztek. Alig két és fél évtizedig léteztek; 1519-ben kerülhettek a helyükre és már 1543-ban elpusztították őket a várost elfoglaló törökök. Csupán a főemelet középső fülkéjének jobb oldalán maradt ránk szerény, megcsonkított kis mellékalakként a nagyhatalmú donátor: a földi harcaiban megfáradt, az örökéletbe bebocsátásért könyörgő Bakócz Tamás.

A főpárkány felett magas attika emelkedik, amelynek zárópárkányát a lizénák felett széles, lapos, álló konzolok támasztanak alá. A konzolok felett golyvázott zárópárkány az alatta lévő szintnél mozgalmasabb plasztikai, illetve árnyékhatást adott az attikának. Ez az erőteljes vízszintes záróvonal eredetileg pontosan azonos magasságban húzódott a kápolna-fülkék vállpárkányának magasságával. Az orommezőt alátámasztó attikaemelet négy fülkéjében foglalnak helyet az örömhír szétküldői: az evangélisták.

Az attika sávja fölött emelkedett az egész retablót átfogó, félköríves oromzat, amely új, Cinquecento szellemű befejezést adott az oltárépítménynek. A fehér márvány retabló erőteljesen kilépett a vörös márvány hátfalból, ennek megfelelően a fülke hátsó fala mentén még egy 31,5 cm széles tükrös sáv fut körbe, megnövelve ezzel a mélységet. A kísérő sáv szélessége pontosan azonos az oltárarchitektúra kiugrásának eredeti méretével. A szerkesztésnek ezek az alapgondolatai - tehát a félköríves felső lezárás harmonikus beillesztése a félköríves boltozatú fülke terébe, a vízszintes felső párkány igazodása a kápolnafülkék vállpárkányainak körbefutó vonalába, a fülkearchitektúra kiegészítése a retabló előreugró tömbjét keretező kísérősávval - egyértelműen bizonyítják, hogy Ferrucci gonddal és finomsággal komponálta bele az oltárt a kápolna maga alkotta terébe és építészeti rendszerébe.

A félköríves oromzat közepén az oltárképszerűen alkalmazott Angyali üdvözlet dombormű a kompozíció megkoronázását jelenti, mintegy mennyei szférába emeli a szeplőtelen fogantatás misztériumát. Ebben a szférában csak angyalok vannak jelen: bal olda-