Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

A mű sorsa

Ugyancsak jelentéseket küldött a prímásnak 1763-1764-ben a bontások és földmunkák során előkerült leletekről Ferdinand Rössel, a munkákat vezető építész. A székesegyház feltárt alapfalairól Barkóczy rendeletére Anton Hartmann építőmester készített felmérést, így ez az egyetlen az elpusztult középkori székesegyházak közül, amelynek lebontásáról szinte mai értelemben vett régészeti dokumentáció készült. Barkóczy halálával a munkák félbeszakadtak, és a Bakócz-kápolna is változatlan helyzetben maradt még vagy egy fél évszázadon át.

Időközben még egy máig megmaradt módosítás történt a kápolna belsejében, és ez a stallumsor elé egy ugyancsak vörösmárványból készült, de késő barokk stílusú mellvédkorlát elhelyezése. Ez a mellvéd - hasonlóan az oltármenzához és lépcsőkhöz - másodlagos felhasználásban kerülhetett ide, amit a két végén a falakhoz csatlakozó, más formájú, csúnya toldások is bizonyítanak. A mellvédkorlát eredeti helye valószínűleg a középkori eredetű, volt érseki kúria épületében volt, amely a székesegyháztól északnyugatra a várfalhoz csatlakozott. Ebben lakott Bakócz Tamás, amíg Beatrix királyné Esztergomban időzött, később pedig amikor a töröktől visszafoglalták, a várparancsnok szállása lett belőle. Miután 1763-ban a várat visszakapta az érsekség, ideiglenes érseki szálláshelyet alakítottak ki belőle, amelynek emeletén egy kápolnának is használt díszterem volt, a lépcsőház felőli karzatán hasonló motívumú mellvédkorláttal. Ennek képét egy későbbi, 1816-ban történt átalakítás alkalmával készült felmérés megörökítette. Valószínű, hogy e klasszicista átalakítás alkalmával szüntették meg a régi barokk karzatot, és annak egy darabját applikálták a Bakócz-kápolna stallumai elé.

1819-ben Rudnay Sándor (fi 831) lett az esztergomi érsek, aki újból felkarolta Barkóczy régi tervét a székesegyház felépítésére. Az ő nevéhez fűződik a Bakócz-kápolna utóéletének legnagyobb eseménye: mai helyére való áthelyezése.

Rudnay nagy eréllyel fogott hozzá Barkóczy koncepciójának megvalósításához, de rövid idő múlva úgy döntött, hogy átdolgoztatja a régi terveket. 1820-ban Ludwig van Rémy bécsi építészeti főfelügyelő kapott megbízást az új tervek elkészítésére, majd röviddel ezután a Rémy mellett dolgozó, kismartoni születésű Kühnel Pált is megbízták ezzel a feladattal. Ma már nehéz eldönteni, hogy a hol Rémy, hol Kühnel nevét viselő tervekben, melyiküknek milyen szerepe volt, de a hiányosan megmaradt tervsorozatból is követhető az elképzelés kialakulása.

A feladatnak most is, mint Barkóczy idejében, lényeges része volt a Bakócz-kápolna beillesztése az új épületbe. Ezt a feladatot hol különállóan, hol az új székesegyházzal egyesítve próbálták megoldani. Kühnel első terve lényegében a Barkóczy korabeli, Hillebrandttól származó elgondoláson alapult, amely egy folyosóval kívánta az új templomhoz kapcsolni a kápolnát, a másik oldalra pedig a szimmetria kedvéért egy ugyanilyen új kápolnát tervezett.

Barkóczy első tervei óta azonban megtörtént a hatalmas méretű terep95