Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

A mű sorsa

A KÖZÉPKORI SZENT ADALBERT-SZÉKESEGYHÁZ ROMJAINAK BELSŐ NÉZETE A BAKÓCZ-KÁPOLNÁVAL. ANDREAS KREY RAJZA 1756-BÓL. WIEN, KRIEGSARCHIV

csatlakozó sekrestye félnyereg tetőt kapott, amely a kápolna ereszéig ért és eltakarta a nyugati körablakot. Ezért ezt az ablakot befalazták, és egy deszkalapra töviskoszorús szívet ábrázoló domborművet helyeztek el, divae matri felirattal, amelynek kronosztikonja az 1507-es évszámot ismételte meg.

A belső helyreállítás leglényegesebb munkájáról, az oltár átalakításáról már részletesen szó volt. Ezzel egyidejűleg ellátták a kápolnát a legszükségesebb felszerelésekkel is, úgyhogy az 1701. évi canonica visitatio már ebben az állapotban írja le. Néhány évvel később, 1706-ban a Rákóczi-féle szabadságharc során ismét ostromolták a várat, és a kápolna megint megsérült. A kápolna joghatósága körüli viták miatt elhúzódott a sérülések kijavítása. A még mindig Nagyszombatban székelő érsekség fenntartotta jogát az elpusztult székesegyházból megmaradt kápolnára, amelyre a helyi katonaság és a plébános is igényt tartott. A vitáknak a kápolna láthatta kárát, s úgy látszik, hogy a javítások egy része sohasem készült el, mivel Máthes 1822-ből származó leírásában még mindig golyók ütötte lyukakról szól a rézboltozaton, amelyek - mint írja - a régi végzetes idők emlékei.

A prímás egy ideig a jezsuitákra bízta a kápolna használatát, majd 1717- től a káptalan által kinevezett javadalmas lelkész volt annak gazdája. Egy 1788. évi canonica visitatio tanúsága szerint 1730-ban találták meg a vár romjai között azt a Mária-képet, amelyet Maximilian Schuchknecht vár92