Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

Kupola

A kupola tehát kissé nyújtott, elliptikus, klasszikusan szép arányú konstrukció volt, amelynek magassága az alapkör sugarának közel másfél- szerese. Ha az opeiont, a kupola felső bevilágító nyílását 3 lábra, azaz 95 cm-re tételezzük fel, akkor föléje egy igen szép arányú, karcsú lanternát, lámpást szerkeszthetünk. A lantema a leírás szerint nyolcnyílású volt, a nyílások között páros oszlopokkal, amelyek nyilván egy koronázópárkány közvetítésével kisebb lezáró kupolát tartottak, felette gombbal és kereszttel. Az oszlopok a méretektől következtethetően hozzávetőleg 1,80 méter magasak voltak. A leírásból nem tűnik ki egyértelműen, hogy a lan- terna nyolcszögű volt-e, vagy csupán nyolcosztású, de hengeres. (In laterna sunt quasi columnulae angulares... No. 16)

A kupola szerkezeti vázát huszonnégy bordaív alkotta, amelyeket vízszintesen körgyűrűk kapcsoltak össze oly módon, hogy a belső felületet négy egyformán 3,5 láb, azaz 1,10 méter magas sávra osztották. Ez a váz- szerkezet a kupolát négyszer huszonnégy, összesen kilencvenhat felfelé keskenyedő mezőre tagolta, amelyeket tűzben aranyozott és ezüstözött rézlemezek töltöttek ki. A lemezeken Jézus életéből vett jeleneteket és szenteket ábrázoló kompozíciók voltak, amelyekről a xvm. század végi leírás azt mondja: »in quibus incisa sunt varia mysteria vite Christi et Sanctorum imagines in igne deargentatae et deauratae, sed iam valde attritae, vixque apparentes.« Sem a leírásból, sem a többi fennmaradt írásos említésből nem tűnik ki egyértelműen, hogy a rézlemezeken ábrázolt jelenetek milyen technikával készültek. A leírás vésésről szól, Ursinus Velius említése »caelaturá«-ról, ami lehet dombormű is, vésés is, de inkább az utóbbi. Emellett szólna a leírásnak az a megjegyzése, hogy a képek már nagyon kopottak és alig láthatók. Ha domborművekről volna szó, a plasztikának az opeionból áradó súrolt fényben az aranyozás kopottsága és a fém pati- názódása ellenére is láthatónak kellett volna maradnia.

Ahhoz, hogy a kupola megoldásának művészi problémáját megközelíthessük, mindenekelőtt valami képet kell alkotnunk arról, miképp is festhetett ez a kupola. Egészen biztos, hogy Páckh 1823. évi felmérése csak a szerkezeti vázat ábrázolja, és nem a valóságos megjelenést. A kápolna erőteljes architektúrája mellett elképzelhetetlen ilyen vérszegény tagolás. Az összhatást valószínűleg egy hasonló plasztikai értékű kazettázás határozta meg, mint amilyen a fülkeboltozatok ívbélletein látható. A vasváz mentén rézből domborítva és a vázra felszerelve kétoldalt kimataggal és gyöngysorral kísért lemezek alkothatták az egyes kazetták kereteit, hasonlóan a fülkékéhez. A kazetták alapsíkjait díszíthették a vésett jelenetek, alakok, esetleg egyéb díszítőmotívumok is. A kupola és a fülkék építészeti tagozása között tehát feltétlenül valamilyen harmonikus összhang volt.

A kupola kialakítása szerves összefüggésben állt a kápolna belső architektúrájának rendszerével, és annak monumentális építészeti lezárását adta. A klasszikus építészeti törvények szerint ez másképp nem is volt elképzelhető. A kupola a centrális térnek mintegy építészeti lényege, tehát nem vonatkoztatható el a térfalaktól.

85