Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Oltár
AZ OLTÁR OROMZATA A BAROKK KIEGÉSZÍTÉSEK ELTÁVOLÍTÁSA UTÁN evangélista domborművét helyezi el. Ezzel a Michelangelo által kedvelt, lapos álló konzolokkal tagolt attikával a quattrocentóból örökölt hármas fülkearchitektúra a cinquecentóra jellemző súlyos monumentalitást kapott, s ezt betetőzte az attika fölé emelkedő félköríves orommező. A félköríves kompozíció közepén újból megjelenik az az oltárképszerűen alkalmazott Angyali üdvözlet-dombormű, amely a nápolyi Cappella Mastrogiudici retablójának fő témája volt. Itt azonban a kompozíció megkoronázását jelenti, mintegy mennyei szférába emeli a szeplőtelen fogantatás misztériumát. Ebben a szférában csak angyalok vannak jelen: a jelenet bal oldalán az örömhírt hozó Gábriel arkangyal, a párkány két oldalán egy-egy térdelő, adoráló angyal kandeláberrel a kezében, végül, a jelenet felett, mintegy az égből letekintő kis kerubfej. Ez a kompozíció s annak ikonográfiái egysége valóban nem érthető széttöredezett elemeivel, a befoglaló félköríves mező nélkül. Épp az hiányzik belőle, ami az egészet egységbe foglalja: a keretet adó lunetta.
