Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Oltár
A Benedetto da Maiano-féle háromosztású portikuszból Ferrucci kezén háromnyílásos diadalív lett, a római diadalívek mintájára lizénák előtt szabadon álló, kannelurázott oszlopokkal tagolva a retablót. A nápolyi előképekből megtartotta a végigfutó, golyvázás nélküli főpárkányt, az oldalfülkék feletti tondókat, de az ugyancsak végigfutó lábazatot, illetve a predellát már az oszloprend ritmusának megfelelően tagolta. A diadalívek klasszikus arányai szerint megváltoztak a három mező arányai is, s a középső nagy fülke ívnyílásához szervesen kapcsolódtak az oldalfülkék arányosan megnövelt nyílásai. A középmezőbe nem oltárképszerű dombormű került, hanem - a megrendelő kívánságára - egy tabernákulum, amelyhez méltó keretet adott a diadalív-motívum középső, magas fülkéje. Maga a szentségház ismét Benedetto da Maianót idézi, amennyiben a sienai San Domeni- cóban álló, 1475 előtt készített nyolcszögű, kupolás tabernákulumot utánozza. A főpárkány frízén ugyanakkor megjelennek azok az akantusz- indás, gyümölcskosaras lombard-velencei díszítőmotívumok, amelyeket Andrea Ferrucci minden bizonnyal nagybátyjától, Francesco di Simone Ferruccitól tanulhatott, aki Urbinóban is dolgozott. Nem sokkal később keletkezhetett Ferrucci másik oltárretablója a fieso- lei San Girolamo számára, amelyet a kolostor tulajdonosa, a Ricasoli család a múlt században eladott a londoni South Kensington - ma Victoria and Albert - Museumnak. Ez a retabló a Matteo Gondi-kápolna tabemáku- lumoltárának továbbfejlesztett változata. Az építészeti kompozíció felépítése csaknem híven követi a Gondi-kápolna oltárának architektúráját. A plasztikai megoldás azonban már lényegesen különböző, és sok tekintetben előkészíti a Bakócz-kápolna retablóját. Az oszlopok helyén gazdagon díszített lizénák vannak, a főpárkány már nem egy síkban fut végig, hanem a két oldalsó mezőben a két-két lizéna felett golyvázódik. Ugyanezt a tagolást követik a predellán a lizénák talapzatainak kiugrásai is. A pillérfejezeteket gazdagon díszített fríz kapcsolja egy közös sávba, ezáltal a diadalív-motívum alacsonyabban zárul. A középső ívben a tabernákulum helyett Kálvária-jelenet látható. További lényeges új gondolat, hogy a hármas tagolás plasztikai hangsúlyának megfelelően a főpárkány felett a középmezőt félköríves oromzat koronázza, tetején a gyermek Jézussal, akit a párkány két szélén egy-egy lendületesen mintázott angyal imád. A kompozíció és a plasztikai részletek egyaránt meggyőzően mutatják Andrea Ferrucci művészi fejlődését. Meglepő a hasonlóság Andrea Sansovino firenzei, Santo Spirito-beli Corbinelli-oltára és Ferrucci San Giro- lamo-beli oltára között. Máig nyitott kérdés, melyik művészé az invenció elsőbbsége. A két oltár nagyjából egy időben keletkezett, de készítésük pontos idejét nem ismerjük. Sansovino 1490-ben mint Antonio Pollaiuolo tanítványa néhány pillérfőt faragott a Santo Spirito sekrestyéjében. 1491-ben vették fel a kőszobrászok céhébe, majd még az év végén a portugál király udvarába utazott, ahol mintegy tíz évet töltött. Nem valószínű, hogy a Corbinelli-oltár munkái belefértek volna az elutazása előtti időbe. Hazatérte után ő is dolgozott 71
