Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Oltár
Végül van még egy ornamentum, amely talán több, mint egyszerű szobrászt díszítő ötlet: ez a kórusablak könyöklője alatti angyal. Ahogy az ablak két oldalán feltárt, két kis mécsesfülkének feltételezett nyílást megpróbáltuk összefüggésbe hozni Bakócz sírhelyével, éppúgy lehetséges, hogy a két sekrestyeajtó közé elképzelt sírhely fölött lebegő angyal is ehhez az értelmezéshez kapcsolódik. A nagy mecénás nyugvóhelye feletti talányos motívumok talán a liturgia ősi könyörgéseire utalnak: »Lux aeterna luceat ei«, »In Paradisum deducant te angeli« és »Chorus Angelo- rum te suscipiat«. OLTÁR A Bakócz-kápolna egész koncepciójának művészi csúcspontja az eredetileg kelet felé néző fülke hátfala előtt emelkedő oltár. A meleg fényű vörösmárvány környezetből kiemelkedő carrarai fehérmárvány retabló uralkodik a kápolna összképében. Ferruccinak ez az utolsó remekműve nemcsak saját életművének, de az egész quattrocento oltárművészetnek Cinquecento ihletésű záróköve. Az évszázadok során megcsonkítva, eltorzítva, átalakítva még mindig őrzi méltatlanul elfeledett és félreismert rangját, s a kápolna restaurálásával kapcsolatban az elmúlt években végzett kutatások és megfigyelések alapján eredeti művészi koncepcióját is rekonstruálhatjuk. Az eltorzított és eredeti összefüggéseiből kimozdított oltár sok félreértés forrása volt az eddigi irodalomban. Különösen megcsonkított oromzatának zavaros és nyugtalan körvonalait ítélte több méltatója késő reneszánsz, manierista, sőt barokkos jelenségnek, amely nem illeszkedik eléggé a kápolna harmonikus építészeti környezetébe. Ferrucci valójában szervesen belekomponálta az oltárt az architektúrába. Felső párkánya egy magasságban volt az oltárt befogadó fülke váll- párkányával, a párkány felett pedig félköríves oromzattal zárult, amelynek vonala párhuzamos volt a fülke boltozatával. Ebből napjainkra csak az a szegmensíves darab maradt meg, amely angyalfejjel díszítve felül zárja a kompozíciót. Ha ezt a körszeletet folytatjuk, mindkét irányban pontosan a zárópárkány végéhez csatlakozó teljes félkörív rajzolódik ki, amely a ma széteső elemeket a hármas osztású architektúrát teljes szélességében átívelő egységes orommezőbe foglalja. A retabló eredetileg a kápolna padlóján állt; csak akkor emelték meg két lépcsőfokkal, amikor a török hódoltság után a kápolnát ismét keresztény templommá alakították. A felemelés által elvesztette szerves összefüggését az építészeti környezettel, s valószínűleg ugyanekkor - a lebontás és újraelhelyezés során - törtek össze a félköríves oromzat hiányzó elemei is. A kápolna feltárulását és térművészeti koncepcióját lerontó átfordítás mellett ez volt a másik olyan súlyos veszteség, amely annak eredeti összképét megváltoztatta. 59
