Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Díszítmények
A hasonló jellegű megállapítások, illetve megkülönböztetések természetesen érdekesek akkor, ha a kor és a mű megvalósításának műhelyszervezeti kérdéseit vizsgáljuk. A művészi értékelés tekintetében azonban fontosabb ennél az egész mű stílusában és koncepciójában megnyilvánuló egység, amely a térművészeti és építészeti kompozíciót csakúgy áthatja, mint a díszítmények legkisebb részletét. A díszítmények egyáltalán nem ötletszerűen, a helyszínen improvizálva készültek, hanem határozott tervezői (és valószínűleg mecénási) koncepció alapján, helyszíni irányítás mellett. Az egyes ornamentátoroknak nem volt olyan szabadságuk a formák és motívumok megválasztásában, hogy személyük megkülönböztetése különösen érdekes lehetne. Ennek alátámasztására érdemes néhány összefüggést megfigyelni. A belső tér három oldalán az ívháromszögek díszítése három különböző motívumvilágot mutat, ami lehetne három különböző ornamentátor egyéni elképzelésének következménye is. A motívumok megválasztása azonban nem olyan önkényes, mint első látásra vélnénk. Említettük, hogy a kápolnának a Szent Adalbert-bazilika terével való kapcsolata és a bejárati nyílás megnövelése lehetővé tette, hogy a belsőt már kívülről is összefüggően át lehessen tekinteni. így a bejárati keretarchitektúra előtt állva a keretezés és a belső tér szemközti oldala egyszerre, egy nézetben érvényesült. Ezért nem lehet véletlen, hogy a belső homlokzatoknak épp erre az oldalára került az a díszítés, amelyben visszacsendülnek a bejárat főpárkányának kétágú kandeláberszerű bőségszarui. Ez a finom harmónia ma már nem érvényesül, mivel a bejárati architektúra elpusztult, az egykori ÍVHÁROMSZÖG DÍSZÍTÉSÉNEK RÉSZLETE A NYUGATI OLDALON 55
