Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Anyag és forma
Az építészeti tagozatok rendszeréhez kapcsolódnak aztán azok az oma- mentumok, amelyek az architektúra szerves részeként bizonyos helyeken díszítőszobrászati motívumokkal gazdagítják az összhatást. Ilyenek a korinthoszi pillérfők a tér sarkaiban, amelyeket az oltárfülke oldalán Ba- kócz címere díszít, a fülkék dongaboltozatát borító kazettasorok, csuklópontjaikon és középmezőikben változatos rozettákkal, a csegelyeken négy kör alakú mezőben elhelyezett címerek, végül a fülkék keretarchitektúrájá- nak sarokháromszögeit kitöltő dús, akantuszindás, bőségszarus, delfines, rozettás ornamentika. Mindent összevéve ez a díszítés rendkívül tartózkodó, és igen átgondoltan koncentrál a szemmagasságból legjobban érvényesülő fülkeboltozatok felületére, valamint a hozzájuk csatlakozó homlokzati részekre, tehát a tér főpárkány alatti belső sarkaira. Egyébként az egész kápolnában megőrzik uralkodó hatásukat a nagy sima márvány falsíkok és az azokból kiemelkedő építészeti tagozatok. Az anyag homogén egysége és a formák művészi ökonómiája együttvéve súlyossá, komollyá és kis méretei ellenére is előkelővé és monumentálissá teszi a kápolna összhatását. Ha összevetjük ezt akár a portugál bíboros kápolnájában tobzódó anyagok, színek, formák, technikák derűs könnyedségével, akár a Barbadori-kápolna hideg »strukturalizmusával«, élesen kirajzolódnak e korfordulón álló műalkotás egyéni vonásai. Az architektúra összhatásához szorosan kapcsolódtak a kápolna egyéb elemei, így az ajtók és ablakok keretezése és a stallumok, valamint az eltérő anyagokból készült, a művészi összhatásban kiemelkedő szerepet játszó fehérmárvány oltár és az aranyozott rézkupola. A főpárkány feletti félköríves mezőkben nyíló körablakok keretezése a firenzei Cappella dei Pazzi óta több változatban visszatérő motívuma az itáliai építészetnek. A Bakócz-kápolnában látható formája úgyszólván teljesen megegyezik a firenzei Santo Spirito nyugati homlokzatának körablakával. Ugyanitt a nyugati kapu lunettás keretezése inkább csak tipológiai előképe a Bakócz-kápolna sekrestyeajtóinak, arányaiban és részletképzésében lényeges eltérések vannak. A két sekrestyeajtó között, illetve felett egyszerű, félköríves kórusablak nyílik, amelynek könyöklőpárkányát angyalfejjel díszített gyámkő támasztja alá. Az ablak a sekrestye belső falán végighúzódó kis karzatról nyílott a kápolnába, amely épp elég volt egy néhány énekesből álló kis kórus befogadására. Ez a kor Josquin de Prés kora, a vox humana, a hangszerkíséret nélküli a cappella ének, a többszólamú kóruszene kibontakozásának százada. Adrian Willaert (1490-1526), a nagy németalföldi zeneszerző a »cantor regis Ungariae« címet is viselte. Bár semmi adatunk nincs Bakócz udvarának zenei életére vonatkozóan (azonkívül, hogy a székes- egyházban új orgonát készíttetett), a külön zenekarzat léte itt arra enged következtetni, hogy a nagy mecénás ezen a téren is lépést tartott kora kultúrájával. A kórusablak két oldalán egy-egy kis félköríves, keretezetlen nyílás töri 48
