Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

Arányok

kimutatták - a térhatás legfontosabb tényezői: a belső átmérő és magasság aránya, az egymás feletti szférák részarányai, azok a látószögek, amelyekből a tér különböző alkotóelemei feltárulnak, s végül a határoló felületek tagolása.

ARÁNYOK

A Bakócz-kápolnában a belső térarány a következő: az alapnégyzet és a kupola magasságának viszonya 1:2,5. Ha a Pantheon 1:1 vagy a Sagrestia Vecchia 1:1,5 arányaival összevetjük, mindjárt kitűnik, hogy egy erősen nyújtott, felfelé törő térrel állunk szemben. Ez a térarány nagyjából megfelel az első valódi görög kereszt alakú tér, a pratói Madonna déllé Carceri központi tere arányának, amelyet Pogány Frigyes úgy jellemez, mint a vertikális irány maximumáig kifejlesztett tértípust. Ez a reneszánsz centrális terek szinte klasszikus aránya, amelyet még maga Michelangelo sem feszített tovább, sem az ezt az arányt követő Medici-sírkápolnában, sem a San Pietro középterében.

Ugyanakkor ez a feszesen nyújtott kupolatér mégis áttekinthető és levegős hatású marad, ami egyrészt a belső architektúra jól megválasztott tagolásának, másrészt a megfelelő látószögek biztosításának köszönhető. Az architektúra három szférája közül az alsó közel négyzet arányú. Az alapnégyzetnek megfelelő magasság a főpárkány architrávjának vonalába, esik, így a párkány koronázó tagja kissé magasabban záródik, finom optikai korrekcióval megnyújtva a négyzetarányt. A főpárkány tehát olyan kedvező magasságban osztja a teret, amely az alsó szférának elegáns, de emberi léptékű arányt ad. Az oldalfalakon a Colosseum-motívum klasszikus architektúrája veszi körül a belépőt. Aránya - a kvadratúra említett korrekciójával együtt - pontos megfelelője a római Colosseum architektúrájának. Az antik formák ilyen tökéletes alkalmazása már a Cinquecento klasz- szicizmusának megnyilvánulása, amit a Bakócz-kápolna itáliai előképeinél nem találunk meg.

A főpárkány feletti következő szint a boltozati csegelyek és falívek szférája, amely szerkezeti alátámasztója és egyben térművészeti előkészítője a teret záró kupolának. Az egymás feletti szférák magassági arányai a neoplatonikus arányelmélet különböző törvényein alapultak. Ebben az esetben a földszinti oldalnégyzet és a kupola vállmagasságáig terjedő második szint aránya 4:3. Ez az összefüggés - az alapnégyzet átlójából kiindulva - az Alberti által alkalmazott harmonikus aránysor segítségével is kiszerkeszthető. Végeredményben a kápolna keresztmetszete a kupola indításáig egy 6o°-os átlóval jellemezhető.

Maga a felső lezáró szféra, a kupola mindig a csegelyek által kialakított alapkörre épül, vagy szabályos félgömb alakban - ez esetben magassága eleve meghatározott -, vagy kissé emelt, elliptikus formában. A Páckh-féle 1823. évi felmérés csak igen vázlatos képet ad a kupoláról, és hiányzik róla a lanterna, annyit azonban így is elárul, hogy elliptikus formája lehetett. Ez szintén a magasba törő arányokat szolgálta.