Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
Téralakítás
A négy fülke közül a sekrestye oldalán lévő épp kétszer olyan mély, mint a többi három, ami a centrális térnek finom, kelet-nyugati irányú nyújtást ad. A szabályos, kereszt irányban bővített szimmetrikus tér e rendhagyó bővítésének magyarázatával mindeddig adós maradt az irodalom. Nem valószínű, hogy e térbővület a hívek elhelyezkedésének kívánt volna több teret adni, annál kevésbé, mert a sekrestye és az oltár közötti közlekedésnek az esetleges padsorok itt útjában lettek volna. A kápolna különben sem a nép számára épült, a szimmetrikus alaprajz ilyen módosításának valamely más tartalmi magyarázata lehet. Mindeddig nyitott kérdés maradt, hová és hogyan temették el Bakóczot ebben a kifejezetten sírkápolnának készült reprezentatív térben. Mivel mind a négy oldalnak megvolt a maga határozott, építészetileg is megformált funkciója: bejárat, oltár, stallum, sekrestye - így fali síremlékről nem lehetett szó, erre nem volt szabad hely a kápolnában. Bakócz 1521. évi végrendeletében úgy rendelkezett, hogy testét az általa épített kápolna földjébe temessék. (»... corpus verő meum gremio térré in Capelia Annuntiationis ejusdem Beatissime Virginis Marie in latere meri- dionali Ecclesie mee Strigoniensis per me Constructa sepulture tradendum Commendo.«) A temetés módjáról és helyéről azonban semmi adat nem ismeretes. Bakócz valószínűleg méltó helyet kívánt kialakítani saját sírja számára a kápolnában. Kérdés, vajon nem ezt a célt szolgálta-e az oltárral szemközti, 2,81 m mélységűre bővített fülke. A fülke középtengelyébe helyezve éppen jól elférhetett akár egy tumba, akár egy padlóba süllyesztett sírkő, amely hasonló lehetett Jan Laski érsek Ioannes Fiorentinus által faragott 122 X 240 cm méretű sírkövéhez. Az elhunyt alapító így kápolnája főtengelyében, az oltárral szemközti külön fülkében valóban hangsúlyos, rangjához méltó és az építészeti koncepció egészébe szervesen illeszkedő helyet kaphatott. A fülkékkel bővített négyzet alaprajz fölé emelkedő tér három egymást követő szférából épül fel. Az alsó az oldalfalak és oldalfülkék szférája, amely erőteljes háromtagú főpárkánnyal zárul. A főpárkányt csak a székesegyház felé nyíló oldalon törte át a magasba ívelő bejárati nyílás. A második a főpárkány feletti félkörös falíveken nyugvó csegelyek szférája, amelyek a kör alaprajzú kupolapárkányt tartják. Végül a harmadik a kör alaprajzú párkány felett emelkedő lanternás kupola. Ezt a hármas felépítést már az itáliai előzményeknél is megtaláljuk, de több lényeges eltéréssel. Mindenekelőtt a Bakócz-kápolna -^egyedülálló megoldással - valódi, Cinquecento értelemben vett kupolával zárult, bár ez a kupola csupán vasvázra szerelt héj volt, amely rézlemezekből imitált egy igazi, kőből falazott szerkezetet. Térbeli koncepcióján ez mit sem változtatott, s így a három egymás feletti szféra teljes értékű kompozícióban egyesült. A centrális terek fejlődésének története során minduntalan visszatérő művészi probléma volt az áttekinthetőség és a magasba törő lendület küzdelme. A kupolás, központos tereknél - mint azt Pogány Frigyes elemzései 38
