Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

Andrea Ferrucci

készített másik márványoltáráról, amelyet Vasari alapján tulajdonítunk neki, s amelyet később a templom tulajdonosa, a Ricasoli család eladott a londoni Kensington Museumnak (ma Victoria and Albert Museum). Valószínű, hogy ezt az oltárt nem sokkal az előző munka befejezése után faraghatta, mert 1497-1499-ben már a pistoiai dómban készített egy keresztelőkutat, aediculás fali architektúrával, benne Jézus megkeresztelkedé- sét ábrázoló nagy domborművel.

1506-ban keletkezett egy finom kis kápolna Imolában, amely Tribuna di Giulio ii. néven ismert, s a hagyomány szerint 11. Gyula pápa tiszteletére emelték. Vasari nyomán az irodalom ezt is Andrea Ferruccinak tulajdonítja. A kis négyzet alaprajzú kápolna felépítménye a Bakócz-kápolna architektúrájának egyszerűbb, kicsinyített változata.

Vasari szerint Andrea ezeknek a műveknek az alapján vált ismertté és került a század elején a firenzei Santa Maria del Fiore szobrászműhelyébe, amelynek aztán 1512-től haláláig a vezetője volt. Itt dolgozott a dómkupola félbemaradt árkádos párkányzatán, majd 1512-ben a kupolapillér egyik fülkéjébe egy nagy Szent András-szobrot faragott a belső tér díszítésére. 1521-1522-ben Marsilio Ficino mellszobrát készítette el annak síremlékéhez.

A tehetséges művész hamarosan kapcsolatba kerülhetett Michelangeló- val, aki már 1517-ben megbízta a San Lorenzo homlokzati munkáinak vezetésével, majd 1524-től a Medici-sírkápolna munkálatának vezetőjéül szerződteti. Firenzében, a Casa Buonarrotiban őrzik egy kis Cupido-szob- rát, amellyel kapcsolatban Venturi külön hangsúlyozza, mennyire törekedett Ferrucci Michelangelo utánzására, így főleg a test puha fényére, a drapéria selymes súlyára és a szárnyak pelyhességére.

Vasari végül azt is megemlíti róla, hogy a szobrászat mellett kedvét lelte az építészetben, és az ő tanítványa volt Giovanni Mangone a lombardiai Caravaggióból, aki aztán 1527-től Rómában dolgozott, és számos díszes palotát épített.

Ferrucci esztergomi munkája mellett Vasari arról tudósít, hogy 1517-ben egy kutat készített a magyar király számára, s azt is tudjuk: a dómépítő műhely vezetőségétől engedélyt kapott arra, hogy ennek szobrait az ottani műhelyben faraghassa.

Andrea Ferrucci tehát egyik jelentékeny és sokat foglalkoztatott képviselője volt a korabeli toszkán mesterek második vonalának. Első művein még Antonio Rossellino és Benedetto da Maiano nápolyi oltárainak hatása érződik, később, a század elején Michelangelo környezetébe kerülve mindinkább az ő követőjévé szegődött.

Ferrucci és Bakócz kapcsolatáról egyetlen közvetett írásbeli dokumentum tanúskodik: 1519. augusztus 6-án kelt levelében Bakócz Alfonso d’Este ferrarai herceg jóindulatába ajánlotta orvosát, Giovanni Muzzarellit, akit különböző ügyeinek elintézésére, különösképpen pedig a kápolna oltárához Firenzében készíttetett szobrok és szobortalapzatok hazaszállítására küldött Itáliába. (... »pro advehendis quibusdam imaginibus marmo24