Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A mesterek - Művészi környezet
A xvi. század első évtizedében Itália-szerte felépített centrális templomok, amelyek a stílus betetőzéseként a reneszánsz igazi téreszményének, a centrális térformának a legkülönbözőbb változatait vonultatták fel, nagyjából a Bakócz-kápolnával egy időben vagy annál néhány évvel később jöttek létre, így nem szolgálhattak mintaképül. Bramante, Antonio da San- gallo, Raffaello, Michelangelo, Leonardo képzeletét ebben az időben már inkább a centrális tér bonyolultabb formái foglalkoztatták, mintsem egy fülkékkel bővített négyzetalaprajz fölé szerkesztett kupolás kápolna. Giuliano da Sangallo volt az az építész, aki 1485-1491 között mintegy betetőzte a pratói Santa Maria déllé Carceri görög kereszt alakú terében a quattrocento centrális törekvéseit, önálló, szabadon álló épületté formálva a központos téralkotást. Ugyancsak ő fejlesztette tovább a belső architektúra korai toszkán rendszerét a római reneszánszban újjászületett Colosseum-motívum alkalmazásával a firenzei Santo Spirito sekrestyéjében. Balogh Jolán, a Bakócz-kápolna monográfusa teljes biztonsággal mutatta ki tehát a Santo Spirito sekrestyéjének Barbadori-kápolnájában az esztergomi kápolna közvetlen előzményét. A kápolna ornamentumait is részben a Santo Spiritóval hozza összefüggésbe. Kétségtelen, hogy a belső architektúra egyes elemeinél, így a sekrestyeajtóknál és a körablakok keretezésénél a firenzei Santo Spirito Salvi d’Andrea által tervezett és Simone del Caprina által 1483—1487 között kivitelezett bejárati homlokzatának egyes elemeit használja fel, az ajtót bizonyos módosításokkal, az ablakkeretet pedig teljesen azonos formában. Ez mindenesetre arra utal, hogy a kápolna tervezője fiatalabb korában a Santo Spiritót befejező firenzei művészcsoport körében dolgozhatott. Az architektúra elemeihez végül az a finom, indadíszes motívumvilág csatlakozik, amelynek eredetéről már szó volt, s amelynek a jelentkezését a Bakócz-kápolnában Balogh Jolán Benedetto da Rovezzanóval hozza kapcsolatba, aki maga is csak késői átvevője volt ennek az irányzatnak. Mindezek: Giuliano da Sangallo, Salvi d’Andrea, a Lombardi-műhely és követői: Ambrogio Barrocci vagy Benedetto da Rovezzano a korabeli Itália művészeti környezetének bizonyos irányait jelzik, ahonnan a Bakócz- kápolna alkotóját hatások érhették. Az újabb művészettörténeti irodalomban felvetődött annak a lehetősége is, hogy esetleg a Krakkóban 1517-1533 között felépült Zsigmond- kápolna építésze, Bartolomeo Berrecci volt az esztergomi kápolna mestere, vagy legalább dolgozhatott itt, mielőtt megkezdte működését Krakkóban. Emellett szólt volna az a körülmény, hogy Berrecci határozottan ragaszkodott Krakkóban a magyarországi vörösmárvány alkalmazásához, tehát már ismernie kellett ezt a gyönyörű anyagot és sajátosságait. Ám ennél valószínűbbnek látszik, hogy Berrecci Magyarországon keresztül érkezett Krakkóba, s útközben nézte meg Esztergomban a már készen álló kápolnát. Az is felmerült, hogy esetleg Jan Laski gnieznói érsek kíséretében érkezhetett ide, aki 1516-ban Rómából hazatérve meglátogatta Bakócz Tamást. Mindenesetre Berrecci bizonyára ismerte a Bakócz-kápolnát, de 20
