Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)
A mesterek - Művészi környezet
A megrendelő és az építész közti kapcsolat tehát valamiképp minden korban meghatározó volt a mű megszületésében. Ez a kapcsolat különösen fontos a reneszánszban, amikor egyrészt a személyiség önmegvalósítása kerül előtérbe és válik életcéllá, másrészt az építés, a méltó építészeti környezet kialakítása a mecénásnak mintegy erkölcsi kötelessége. Nemcsak a művészek válnak tehát mindinkább ismertté és megbecsültté, hanem maguk a megrendelők is, akik személyesen érdekeltek abban, hogy az általuk létrehozott mű méltó legyen társadalmi helyzetükhöz, kifejezze rangjukat, műveltségüket és gazdagságukat. Nem véletlen tehát, hogy a reneszánsz mecénások általában úgy emlegetik az általuk építtetett alkotásokat, mint maga Bakócz is a végrendeletében: »Capella per me constructa«, »a kápolna, amelyet építettem«. Ha tehát a Bakócz-kápolna mesterei iránt érdeklődünk, elsősorban magánál az építtetőnél kell kopogtatnunk, akit egyrészt céljai és elképzelései, másrészt műveltsége és társadalmi helyzete hozták kapcsolatba azzal a művészi környezettel, amelyből aztán maga az alkotás kinőhetett. Az a művészi környezet, amellyel Bakócz kapcsolatba került, s amelyből a mű mestereit, tervezőit és kivitelezőit kiválaszthatta, kettős. Az egyik a késő gótikus Magyarország, amelybe még Vitéz János és Mátyás is beleszületett, s ahová a xv. század folyamán behatolt az Itáliából érkező új kultúra, s végül Mátyás alatt egy reneszánsz művészeti központtá formálta a király udvarát. Bakócz is ebben a környezetben nőtt fel, és éppúgy hatással lehetett rá a visegrádi palota gótikus díszudvara, a Báthoryak nyírbátori templomának pazar késő gótikus hálóboltozata, mint a budai palota vörösmárványból faragott reneszánsz omamentumai, Ulászló budai építkezései között Benedikt Ried fatörzset utánzó késő gótikus terme, vagy akár a nyéki vadászkastély urbinói jellegű karcsú reneszánsz árkádjai és budai márgából faragott finom lombard-velencei ornamentikája. A Mátyás-kor művészi környezete tehát ezt a kettősséget örökítette az utána következő 1500-as évekre. Kassai István, Lőcsei Pál, M. S. mester kora ez, a magyar késő gótika virágzása, amelyben egyidejűleg mind gyorsabban terjed és ver gyökeret a még itt élő Chimenti Camicia, Giovanni Dalmata és a számos ismeretlen vagy jelentéktelen nevű olasz kő- és fafaragó, festő és más kézműves munkája nyomán az addig inkább csak udvari művészetnek számító reneszánsz. Úgy látszik, ez a keveredés békés és természetes folyamatként ment végbe, a két stílus zavartalanul ötvöződött, mint ahogy a mecénás Bakócz lelkében is jól megfért egymással a Mária- tisztelet buzgalma az egyház hatalmi pozícióiért folytatott kíméletlen küzdelemmel. Érdekes megfigyelni, hogy az építészet terén a tiszta reneszánsz szerkezetek: a struktúra-ornamentum kettősségén alapuló szerkezetépítés, a félköríves árkád, a teknőboltozat s végül a kupola technikai megoldásainak átvétele sokkal nehezebben és későbben történik, mint az ornamentu- moké. A reprezentatív tér lezárása, legyen az egyházi vagy világi, mindvégig a gótikus bordás boltozat marad, s a Bakócz-kápolnát megelőzően 18
