Horler Miklós: A Bakócz-kápolna (1987)

A mű sorsa

címere, az oltár felettit pedig egy Mária-monogram díszítette. A kápolna tatarozásával és befejező munkáival egyidejűleg a káptalan adományából kicserélték az oltár barokk szobrait és tabernákulumát. De míg Pietro della Vedova torinói szobrász fehérmárványból készült Szent István- és Szent László-szobra tartózkodó ízléssel illeszkedett bele a Ferrucci-féle retabló környezetébe, addig a Lippert tervei szerint Antonio De Torna által készí­tett tabemákulum túlméretezett és túldíszített tömegével, a felette levő szép Madonna-képpel összezsúfolva, teljesen eltorzította az oltár eredeti megjelenését. Végül a Simor-féle felújítás kapcsán kerülhetett a kápolnába a máig meg­lévő márvány keresztelőkút, valamint az a kórusablak nyílására applikált orgona, amely bántóan eltorzította a finom reneszánsz architektúrát. Az orgonát szerencsére később el is távolították. A bejárattal szemközti új nagy ablakra Simor érsek címerével díszített üvegezés készült, ez azonban 1945-ben elpusztult. A Simor érsek által végeztetett munkák óta a Bakócz-kápolna képe lényegesen nem változott, ám az idő múlása és a mindennapi használata mindinkább éreztette rajta hatását. Stukkóból készült kupolája beázott, világítása, berendezése elavult, a kortársak által oly sokszor megcsodált színű és fényű vörösmárvány architektúra pedig mind jobban megszürkült és elszennyeződött. A gyertyakorom, a levegő egyéb szennyeződései rára­kódtak a felületére, és a hideg márványon időről időre kicsapódó pára fel­oldotta a szennyeződést, lassan lemarta a felület fényét, elváltoztatta színét. A kövek hézagait kitöltő és a sérüléseket elfedő gipszes habarcs kezdett kihullani a kőrétegek közül, sőt nagyobb kiegészítések is leváltak a he­lyükről. A közel száz éve nem restaurált kápolna állapota megérett az újabb beavatkozásra. Az Országos Műemléki Felügyelőség a hetvenes évek végén vette programjába az ország legértékesebb reneszánsz műemlé­kének helyreállítását, és Lékai László bíboros prímás érsek megértő támo­gatásával Esztergom felszabadulásának háromszáz éves évfordulójára többéves munkával újra visszaadta annak eredeti szépségét. A fehérmár­vány oltár restaurálása még a jövő feladata. A mű sorsához tartoznék még annak hatása a hazai és a külföldi művé­szetre. Ezzel két okból nem foglalkozunk. Egyrészt, mert magára a magyarországi reneszánsz építészetre véleményünk szerint már igen kevéssé tudott közvetlen hatást gyakorolni. A templomépítészetre hatása gyakorlatilag nem volt. Ami építése alatt és utána Mohácsig, illetve Buda elfoglalásáig a főúri rezidenciákban még épült, az elsősorban az Ulászló­kon budai és nyéki építkezések kisugárzása, mintsem a Bakócz-kápolnáé. A határokon kívül elsősorban Lengyelországra és a krakkói Zsigmond- kápolnára hatott, ami már a közép-európai reneszánsz építészet történeté­nek egy új fejezetébe vezet át. io5

Next

/
Thumbnails
Contents