Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

A szent István kápolna

76

Bizonyos azonban, hogy a kápolna és a vele összefüggő s részben befalazott többi kazamata szintén a fejedelmi vagy később a királyi palota tartozéka volt.

Erre vall az a körülmény, hogy a sziklába vájt helyiségek méretei és részben szabályos volta mellett az akkori épitési modor több jellegzetes romja volt látható ez üregekben, sőt a máig is épségben megőrzött faragott, románkori oszlopfejek s az ivboltozatok és bizonyítják, hogy e helyütt már a XII. században kápolna vagy legalább is díszesebb terem volt. Adataink ugyan nincsenek róla, de bizonyosnak látszik az is, hogy már a rómaiak korában lakott vagy emberjárta helyiségek voltak ezek, mertVillányi, az Esztergom múltjával behatóbban foglalkozó történetiró em- liti, miszerint a helyiségekben 1825-ben Septimus Severus római császár (193—209. K. u.) idejéből származó pénzeket találtak. Ha más nem, a rómaiaknak megfigyelő vagy őrhelye volt. A szóhagyományból következtetve szent hely volt az ősidőktől, talán kápolna is, melyet árpádkori királyaink s azután nagy érsekeink mint Jób, Telegdy és Vitéz kegyelettel diszitgettek, de később a belháborúk és törökidők a néplélekben élő jelentőségén kívül minden szent jellegétől megfosztották.

Simor János hercegprímás alakíttatta át ismét kápolnává és ragaszkodva a régi hagyományokhoz: szent István király tiszteletére szentelte fel 1874-ben. Azóta keresett és méltó kegyhelye az országból Esztergomba, mint sz. István születési helyére zarándokló magyar népnek.