Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Esztergom történeti áttekintése

6

csapata feküdt. Egy régi római névtár (Notitia dignitatum) szerint Esztergomban a Cunens equi- tum Scutariorum, vagyis a paizsos lovagok csapata és Equites Mauri, vagyis a mauritániai lovasság képezte a helyőrséget a hegy alatt elterülő városban.

Hadrián római császár, midőn 121 körül Eelső-Pannonián átvonult, huzamosabb pihenőt is tartott itt s ekkor annyira megtetszett neki e hely, hogy a fejlődött kultúrával biró Salva összes lakosainak római jogot adott és a város nevét Aelia melléknévvel, a saját származási nevével díszítette fel. Ezt a kitüntetést a császár Salván kívül csak Aquincumnak és Carnuntum- nak adta meg egész Eelső-Pannoniában. Salvát még Septimus Severus császár is, kit 193-ban mint Felső-Pannonia helytartóját kiáltották ki császárrá az itteni légiók, gazdagította és megerősítette mint működésének egykori helyét. Később 365—367 körül a germán betörések ellen Valentinianus császár emelt újabb bástyákat és falakat Salva castruma nagyobb védelmére.

Esztergomban és vidékén számtalan iratos követ, érmet és pénzt találtak a római időkből származó erődítmények és épületek alapfalazatainak kiásott romjai között, a szántóföldeken és a szőlőkben. A rómaiak egyik legnagyobb temetkezési helye a hercegprimási téglagyár környékén és az úgynevezett Ispita-hegyen volt, mert ott találták a legtöbb ilyen sirmaradványo- kat és köveket, melyek egy részét a régészeti társulatnál, más részét a primási palotában őrzik. A legkésőbbi római emlékek 377—378-ból ered-