Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

A főszékesegyház

47

tünteti fel Simor prímás terve és Meixner szobrászművész munkájával a főszékesegyház alapkő- letételének és felszentelésének jeleneteit. A balkéz felőli oldaltoronyban vannak a főtemplom harangjai, melyek között a legnagyobb a szent Adalbert. Ennek súlya a 70 mótermázsát meghaladja. A főhomlokzaton levő domborművekhez hasonlóan, ugyancsak Simor költségén a dunai homlokzatra is két nagyobb szabású reliefet készített a művész. Itt az egyik sz. Istvánt ábrázolja a korona felajánlásának helyzetében, mig a másikon sz. László király alakja emelkedik ki, amint a kereszteshadak fővezérségét felajánló külföldi fejedelmek követeit fogadja. A hatalmas vaskaput itt nem bejáratnak, hanem csak a homlokzat stilszerüsége kedvéért készítették, fölötte eme felírással: „Quae sursum sunt quaerite“ (Az égieket keressétek). Visszatérve

az oszlopcsarnokban

több szoborművet látunk. Az első Széchy Dénes érseket teljes főpapi ornátusban ábrázolja. Széchy volt az, mint történelmünkben láttuk, ki a régi és még szent István által épített székesegyházat romjaiból újjáépíttette. Ezzel a szoborral szemben van Hunyady János szobra. A nagy, keresztényi életéről is nevezetes hős, kormányzóságának idején nagyban és hathatósan támogatta Széchyt tervei kivitelében s maga is roppant nagy összegeket érő arany, ezüst s drágakőnemüt ajánlott fel az épités költségeire és hasonló adakozásra bírta az ország főurait is. Mindkét szob-