Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

A főszékesegyház

41

Az építést Kopácsy alatt már nem Pákh vezette, mert időközben orgyilkosságnak esett áldozatául. Hild József építészt bízta meg Kopácsy a munkálatok vezetésével. Hild az eredeti terveken sokat módosított. Az alapfalakat jobban megerősítette s a belső falak természetes, vörös márványa helyett szürke műmárványt alkalmazott, mert attól tartott, hogy a főtemplom belseje amúgy nem kapja meg kellő derűs világosságát. Ugyancsak Kopácsy kardinális primássága idején, még 1847. szeptember 17-én történt elhunyta előtt fejezték be teljesen a két oldaltorony építését.

Kopácsy után Hám János következett az érseki széken, ki azonban a szabadságharc zavaros idejében nem vihette előbbre elődeinek megkezdett művét. Két óv után Scitovszky János pécsi püspököt nevezte ki a király hercegprímásnak. Áldozatkészsége megindította újból a tengődő építkezést, hogy minél előbb elkészüljön a fényes templom. A falak márványozása és freskói, a fő- és mellékoltárok, az érseki és kanonoki székek, a sekrestye és a téli kápolna s általában a belső berendezés az orgonával együtt Scitovszky jóvoltából és anyagi áldozatából fejeződött be annyira, hogy 1856. augusztus 31-ón végre felszentelték a főszékesegyházat.

Scitovszky hercegprímás a gyászos elnyomatás korában azon munkálkodott, hogy a királyt és nemzetet közelebb hozza egymáshoz s minden alkalmat megragadott, hogy ezt előmozdítsa. 1852-ben, julius 2-án, a még koronázatlan király országos körútja alkalmából meglátogatta