Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)
A főszékesegyház
40 építőmester vezette. Az alapfalazattól kezdve Rud- nay hercegprímás több mint egy millió forintot költött az építkezésre. Az ő idejében (1831-ig) készült el a sírbolt és az oldalfalazat, valamint ugyancsak ő építtette meg a főszékesegyház bejáratától jobbra levő szent István kápolnát s ő hordatta át eredeti helyéről a Bakács kápolnát is. A kápolna azelőtt a régi Arpádkori székesegyházhoz lévén építve, távolabb, a jelen színvonalnál mintegy 6 öllel magasabb és 17 méternyire délre fekvő dombon állott. Rudnay az egész kápolnát azon módon mint fel volt építve, szétszedette s mintegy 1600 darabban, műértő építészek felügyelete alatt vitette át mai helyére, hol Pákh építész ügyesen, éppen azon módon, mint az eredetileg állott, a főszékesegyházba épitette. Rudnay hercegprímás 1831-ben bekövetkezett halála megakasztotta a gyorsan folyó építkezést. Hét álló esztendeig, mig a primási szók betöltetlen maradt: szünetelt az építkezés s csak Kopácsy József beiktatása után 1839-ben fogtak az épités folytatásához. Ekkor megint szakadatlanul folyt a munka. Kopácsy idejében készült el a templom boltozata s megkezdték a melléktornyok épitését, valamint a falak márványozását és festését. Kopácsy kardinális rendelte meg a főoltár képét s miután az építkezésre nemcsak az érseki jövedelmeket, hanem az általa még három évig élvezett veszprémi püspökség javadalmainak minden jövedelmét erre fordíthatta, a munka annyira előre haladt, hogy 1845. augusztus 18-án már a teljesen elkészült kupola gombjára ünnepélyesen feltehették a keresztet.
