Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

A főszékesegyház

36

a gyönyörű gondolatban, bogy ime: ha vandal kezek és küzdelmes idők ezerszer döntik is romba Krisztus egyházának szentélyeit, mindég méltó- ságosabb fénnyel emelkedik és ujul fel az első szent királyunk születésének és működésének színhelyén.

Az építés előtt.

Tudjuk a történelemből, hogy az esztergomi várban állott árpádkori főtemplomot a török időkben oly gyakori várostromok, de még inkább a pogány vandalizmus, teljesen elpusztították. Mikor a töröktől 1683-ban a várat visz- szavették, az Adalbert-templom szentélye puskaporraktár, a Bakács-kápolna pedig, melyet művészeti értéke miatt a törökök is féltő gonddal óvtak, mecset volt. Jó ideig a török hódoltság és kuruc-kor után sem volt más templom a várban mint a Bakács-kápolna. Mária Terézia királynőnk 1761-ben Barkóczy Ferenc gróf prímás kinevezése után az esztergomi várat, melyet eddig császári katonaság tartott megszállva, visz- szaadta a hercegprímások birtokába s ezzel az erősség hadtörténelmi szerepe megszűnt. Már Barkóczy prímásról tudjuk, miszerint egy nagyobb főszékesegyházat akart építeni a régi Adalbert-templom romjai fölé. Az 1723. évi országgyűlés kimondotta, hogy miután a török inváziótól többé félni nem kell, az esztergomi érsek és káptalan térjen vissza székhelyére. Barkóczy az új templom helyét egyengetni kezdte. Eközben a talaj egy engetési munka közben dőlt össze, az árpádkori bazilikának még fennálló s