Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Vak Bottyán és palotája

90

gyességben és tisztességes tudományokban való oktatásra.“ A nemesi kúriában első feleségével Lakatos Judittal, kit mint nemes Jósa Pál özvegyét vette el, boldogan élt Bottyán, mig nem 1701-ben ismét mint ímszárezredest rendelik a Rajna-melléki harctérre.

A szép ház s benne a sok minden értékes holmi, már régen szemet szúrt Kuklender bárónak, Esztergom akkori várparancsnokának.

Nagy értéket képviselt akkoriban a palota és a hozzátartozó sok szép szőlő, legelő, szántó stb. Kuklender mint egykorú följegyzések, de különösen jellemző tettei mutatják, kapzsi és mindenáron meggazdagodni vágyó osztrák katona volt. Vitézi tetteit sehol feljegyezve nem találjuk, bőrét ugylátszik féltette, de annál inkább nyúzta a szegény embert. így hát nagyon érthető, hogy a becsületes és nyiltszivű Bottyán, kit jóságáért a nép csak áldva emlegetett, szálka volt a szemében. Beárulta tehát Bécsben, hogy a külföldi harctérről levelezésben van a magyar elégületlenekkel. Bottyánt el is fogták, de utóbb, mivel semmit nem bizonyithattak rá, szabadon bocsátották. Bottyán ezt a méltatlan eljárást annyira szivére vette, hogy ott hagyta a harcteret és magas korára hivatkozva Esztergomba jött pihenni. A Bottyán-palota tehát újból viszontlátta gazdáját. Innen igazgatta köbölkúti, bélai, gyivai és karvai gazdaságait.

Nem sokáig élvezhette a békét. II. Rákóczi Ferenc a nómétujvári börtönből kiszabadult s Bercsényivel már szervezte a vérrel szerzett haza ősi jogainak védelmét. A bécsi kormány, hogy