Dutka Mária: Az esztergomi Keresztény Múzeum goblenjei (1963)
I. A gobelin művészet nyomai hazánkban
háttá nálunk is azt a nyugati hagyományt, hogy ünnepi alkalmakkor a falakat szövött kárpitokkal vonják be. A magyar művelődéstörténelem egyik igen becses forrása, Bertrandon de la Brocquiére francia utazó naplója egyebek közt beszámol arról is, hogy az akkori Budán egy jónevű arrasi szövőmesterrel találkozott. Bertrandon de la Brocquiére-nek, a párisi Bibliothéque National-ban őrzött naplójában találjuk azokat a feljegyzéseket, amelyekben beszámol Budán töltött napjairól. 1433-ban történt, hogy balkáni útját Budán megszakította s itt néhány napi pihenőt tartott. Itt tartózkodása emlékei között említi, hogy találkozott Clay D'Avion-nal, a jónevű arrasi szövőmesterrel, akit Zsigmond király más udvari mesterekkel együtt Franciaországból hozott magával. A francia utazó Clay D'Aviont határozottan úgy említi, mint szövőmestert: „Ouvrier de haute lice".3 A különböző idegen műiparosok betelepítésének politikai előzménye volt. VI. Károly francia király Zsigmond királyt, az akkori német-római császárt kérte fel, hogy közte és Anglia között békét közvetítsen. VI. Károly meghívására Zsigmond útra is kelt és 1416-ban nagyszámú fényes kíséretével bevonult Párisba és két hónapig tartózkodott a francia fővárosban. Zsigmond király figyelmét megragadta a fejlett francia ipar már akkor is finomult ízlése és részben a vendéglátás viszonzásaként, részben, hogy hazatelepítse a Párisban megkedvelt műipari tárgyak mestereit, francia mesterembereket fogadott fel, azokat hazahozta magával. Ezeknek a betelepített mestereknek számát 200-ra becsülik.4 Valószínű, hogy Zsigmond király, mikor az említett arrasi szövőmestert szolgálatába fogadta, arra is gondolt, hogy esetleg Budán szövőműhelyt alapít. Hogy a tervből lett-e valami, nem tudni biztosan. Bizonyos azonban, hogy ha a hazatelepített többi 200 mesternek nyoma is veszett s megrendelés hiányában vagy egyéb körülmények következtében visszavándoroltak 5
