Dutka Mária: Az esztergomi Keresztény Múzeum goblenjei (1963)

III. Az esztergomi Keresztény Múzeum gobelinjei - 9. Krisztus keresztelése

alakja s a Szentlélek ikonográfiái jelképe, a fehér galamb jelenik meg. A széles bordűr lapos ornamentikájú virág és levél motivumokból áll. A szélességi és hosz- szanti középvonalak találkozásánál szimetrikusan a négy evangélista képe van beékelve. Jobboldalt Lukács az ökörrel, ennek párja a baloldalon Máté az angyallal, lent Márk az oroszlánnal. A felső megrongált részre János evangélistát kell elképzelnünk.

A gobelin hosszanti téglányalakú s rajzában is erős vertikális tendencia uralkodik. A kemény kontúrok és az elnagyolt rajz a kora középkori gobelineket juttatják eszünkbe. Egyes részletek németalföldi eredetre vezethetők vissza mint ahogy az egész kompozició inspirátora Rogier van der Weyden Berlinben őrzött János oltára, amely évszázadokon keresztül érezteti hatását a Krisztus keresztelését bemutató ábrázolásokon.

A gobelin méretei is a magas flamand formához igazodnak, szemben a korbeli német gobelineknek antependiumra emlékeztető, frízszerű, az egy méter körül lévő, inkább négyzet, mint téglalap alakjával.

Kétségtelenül németalföldi elem a két angyal gazdag fogazásokkal árnyékolt redőkben lehulló ruhája, mely éles ellentétben áll a jobboldal lapos egysíkú köpenyképzésével. A flamand elemeket németalföldi szövők közvetítették Németországba. Általában minden nagyobb műhely alapításakor németalföldi munkásokat alkalmaztak, akik a német középkori formulákban megrögződött belföldi gobelinipart flamand szellemmel frissítették fel és igyekeztek elhinteni a klasszikus gobelin iránti szeretetet. Németországban a szövés mint háziipar is jelentékeny volt és nagyobb szerepet játszott a népművészetben. Egyes vidékek már a XIV. —XV-ik században szőttes-exportjukról nevezetesek. Természetesen ezek a népművészeti termékek, vánkosok, térítők, miseruha-szélek más esztétikai elbírálást igényelnek, mint a nagyszabású alakos gobelinek.

60