Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
16 összeköttetésben. Ezt a feltevést Marius Sepet,41 J. Durand42 és Emil Male43 tanulmányai után tényként elfogadhatjuk, bárha Künstle, a középkori ikonográfiának szintén kiváló szakértője nem hajlandó akceptálni.44 Már Éber László felvetette a gondolatot, hogy a Sermo és a porta speciosa feliratai között bizonyos összefüggés áll fenn. A kérdésben pontos választ adni rendkívül nehéz az összehasonlító anyag csekély volta miatt.45 A porta speciosán hat olyan alak szerepel, melyet megtalálunk az Augustinus-Sermo-ban is (Dániel, Zakariás, Izaiás, Keresztelő Szent János, Ezechiel és Jeremiás.) Ezek közül azonban kettőnek felirata elpusztult (Jeremiás, Izaiás), s a maradék négy közül csupán egy (Kér. Szent János) jóslata egyezik a Sermo szövegével. Ezen az alapon azonban véglegesen nemet mondani felelőtlen dolog lenne. A részletesebb összehasonlítás után ugyanis kitűnik, hogy az Augustinus-Sermo Dániel próféta szájába olyan szöveget ad, ami sem Dániel könyvében, de a Bibliában sem fordul elő: Cum venerit Sanctus Sanctorum, cessabit unctio ezt a szöveget azonban általában egyenlőnek szokták venni a Dániel IX. fejezet 24. versével, ami a porta speciosa feliratának kezdete. (S hogy ezt a szöveget így értelmezték a középkorban, arra jó példa a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika Dániel-mozaik- jának felirata, mely megegyezik a porta spéciosáéval és a Sermo szövegével folytatódik.)46 Et post hebdomadas sexaginta duas occidetur XPS. Cum venerit Scs Sanctorum Cessavit (sic!) unccio (sic!) A második hasonlatosság a Sermo és a porta speciosa felirata között abban mutatkozik, hogy a Sermo az Újszövetség Zakariását vonultatja fel bizonyságtételre, míg a porta speciosán Zakariás próféta szerepel, de az újszövetségi Zakariás szövegét mondja Lukács evangéliuma szerint. Mivel a pseudo-augustinus sermo és a porta speciosa felirata között közvetlen kapcsolatokat nem lehet bizonyítani, valószínű, hogy az egyezések a francia és az olasz portálplasztika 41 Sepet. M.: Les Propliétes du Christ. Bibliothéque de l’Ecole de Chartas. 1877. 42 Durand, Monumentes figurés du moyen age exécutés d’aprés des testes liturgiques. (Bulletin Monumental. 1888. 521—550. 1.) 43 Máié, E.: L’Art religieux du XII" siécle en France. Paris, 1922 141—6. 1. 44 Künstle, K.: Ikonographie der christlichen Kunst, I. k. Freibung, 1928. 78—82. 1. Szerinte a kapukat díszítő plasztikai ciklusok lényegében az ókeresztény Concordantia veteris et növi Testamenti megújítása, illetve korszerűsítése. Kritikájában főként arra támaszkodik, hogy a portálciklusokon több alak és jelenet található, mint az Augustinus-Sermoban. illetve az ebből kialakult liturgikus játékban. Ez az érvelés azonban nem tudja megdönteni azt a kétségtelenül jelentkező szoros kapcsolatot, ami a Sermo szövege és a szobrok felirata között kimutatható. 45 A Sermo szövegét a Migne kiadásában használtam: Patrologiae cursus completus Series latina... Paris, 1886. XLIT. k. 1117—1130 hasáb. 46 Vogüé, M. de: Les églises de la Terre Sainte. 192. 1.
