Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
11 miatt nem áll valami biztos alapokon.27 Végül Bréhier közöl egy Krisztus-ikont ugyancsak a XIV—XV. századból, itt a hátteret teljesen kivésték a márványalapból, míg az ülő, kezében az életkönyvét tartó Krisztus ruháját gazdag vonaldísz alakítja.28 Számra a leggazdagabb anyag Anconában található, az egykori Capella della Madonna oltárlapjának közel húsz darabot számláló töredéke29 jelentékeny részben figurális ábrázolással. Néhány stílusban és témában bizantinizáló ornamentikát és állatábrázolást nem tekintve, javarésze álló apostolokat (16. kép), szenteket és jeleneteket ábrázol. Az alakok kezükben nyitott írástekercseket tartanak. felirattal. A technikában ugyanazt a változatosságot találjuk, mint amire már korábban is rámutattunk. A márványlapok javarészén a háttért vésték ki és az alakot csak vésett vonalas dísz tagolja. Van azonban néhány lap, pl. a Szent Cyriá- kuszt és Szent István vértanút ábrázoló (17. kép), melyen a ruhán belül is alkalmaztak másszínű betéteket. Ezeket az apró ellentéteket nem tartjuk döntőknek, mint ahogy a két emlékcsoport összehasonlítása kapcsán azt sem tartjuk döntőnek, hogy az egyik ülő női szent mellett ugyanazt a feliratot találjuk.30 31 mint ami az esztergomi kaput körülfogja. Nem döntő pedig azért, mert mint később látni fogjuk, - ez a szöveg is mint a legtöbb, biblikus, esetleg liturgikus eredetű, vagy a középkorban ismert és elterjedt ima, mint az említett is, mely Szent Agata imája. A két emlékcsoport összevetése szempontjából az a körülmény a döntő, hogy az anoonai darabok sokkal alacsonyabb művészi színvonalon állanak, kvalitásuk el sem éri az esztergomiakét. Kompozíciójuk sematikus, a figurák zárt hieratikus formában jelennek meg, ruhájukat néhány merev, arcukat pedig pár elnagyolt vonal jelzi. A formák bizonytalanok és sematikusak. Az esztergomi porta spéciosa megrendelője tehát, ha kaphatott is impulzusokat az olasz emléktől, nem dolgoztatott anconai mesterekkel. Az anconai darabokat az olasz szakirodalom különben a XIT. századba helyezi és mestereiket Bizáncban keresi, annak ellenére, hogy az oltárlap egyik készítőjének neve: Leonardo lapicida ránk maradt.3' A hazai és a külföldi emlékanyag összevetése tehát nem járt pozitív eredménnyel, nem sikerült oly közvetlen forrást felismernünk, melyből az esztergomi porta spéciosa stílusát származtathatnék. Megfigyelhettük ellenben, hogy a technika külföldön sem jelentkezik mindig a maga tisztaságában, a helyi adottságokhoz és kívánalmakhoz alkalmazkodik, ami természetes is. Ugyanezt tapasztaljuk Esztergomban. Míg a külföldi emlékek jelentéken v részben fehér márványból készültek, Esztergomban viszont a helyi nyersanyag-lehetőségeknek megfelelően színes (vörös és 27 Grabar A.: L’art Byzantin. Paris, 1938. 47. kép. 28 Bréhier: Id. m. 66. 1. XV. kép. 29 Lehetséges, hogy eredetileg a székesegyház külsején foglaltak helyet. Erre mutat egy párisi fénykép a Parker gyűjteményben (no. 2672), mely hat lapot a homlokzaton elhelyezve ábrázol. V. ö. Corsisi O.: Relazioni déllé scuopri- mento e ricognizione fatta in Ancona dei sacricorpi di S. Ciriaco... Roma, 1765. Valamint Durand. J.: Monuments figurés du moyen ágé. (Bulletin monumental 1888. 540—41. 1.) Az olasz topográfia szerint a Capella della Madonna oltárlapjához tartoztak e töredékek. V. ö.: Inventario degli oggeti d’arte d’Italia, VIII. k. Provincia di Ancona e Ascoli Piceno. Roma, 1936. 12—19. 1. 30 95X65 crn-es márványlaptöredék. Trónon ülő szent nő királynői öltözetben. Felirata MENTEM S SPONTANE... Inventario VIII. k. 14. 1. Az alak minden bizonnyal Szent Agata. 31 Sara cint G.: Notizie historiche d’Ancona. Roma 1675. 533. 1. Toesca P.: S'toria dell’Arte Italiana. II Medioevo. 2. k. Torino 1921. 902—3. 1. Hasonló technikával díszítették az ascoli székesegyház főoltárát is. V. ö. fíépule L.: Les incrustation décoratives des cathédrales de Lyon et de Venise. Paris 1905.
