Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
9 Legfontosabb egy vörösmárvány timpanon, melyen a trónoló Krisztus mellett Mária és Szent János áll, a széleken pedig két hatszárnyú cherub (15. kép). A timpanon valószínűleg a Szent István protomartir-templomból származik, melynek kevésbbé díszes, de a porta speciosához hasonló kapujáról Széless is megemlékezik. Mathes is ide helyezi.10 * * * * * * * 18 * A timpanon nagyon szemléltetően mutatja be a „sculpture champlevée“ technikáját. Sajnos, nagyrészt csak a ruharészek maradtak meg, vagyis a vörösmárvány alappal összefüggő részletek s így stiláris összetevésekre túl kevés a kiinduló pont. Annyit meg lehet állapítani, hogy stílusa közel áll a porta speciosa mesteréhez, képszerkesztése, az egyes alakok kompozíciója, különösen Máriáé és Szent Jánosé viszont határozottan bizantinizáló. A másik két töredék stílus szempontjából még kevésbbé kapcsolható a porta speciosához, inkább technika szempontjából számottevők. Az egyik talán egy püspöki trón kartámlája lehetett (13. kép). — Széless említi, hogy márványszék állott a templomban, — erre mutat félkörben hajló, tagozott kerete. Indadiszben, szőlőlevelek és fürtök között lépő fiút látunk. A levéldísz erősen bizánci ízű, az egész kompozíció inkább miniatúrák, mégpedig francia miniatúrák hatását tükrözi. Technikai kivitele sem mutat oly biztonságra, rajz és vésőkezelés szempontjából egyaránt gyengébb mester műve, mint aki a porta speciosán dolgozott. Lehetséges, hogy mint Gerevich Tibor véli, korábbi és a XII. század közepén készült.20 A harmadik töredék stílus szempontjából számításba sem jöhet, márvány dísze teljesen kitört, s csak az alak körvonalai maradtak meg, valamint a vörösmárvány lap szélén alkalmazott, rombuszalakú cosmata ízű díszítés (14. kép). Annál érdekesebb az ábrázolás tárgya: egy római signifer, amit jelvényén kívül bizonyítanak az alak lába alatt bevésett G. P. R. betűk is, Genio Populi Romani jelentéssel. A töredéket Mathes ismeri, rajzát is hozza, amiből kitűnik, hogy az ő idejében még az alak végtagjainak márványdísze megvolt.21 Sőt, még párdarabját is közli, mely térdelő légionáriust ábrázol.22 Horváth Henrik, aki kimerítően foglalkozott a töredékkel, az ábrázolást helyi antik emlékek hatására vezeti vissza, míg az utóbbi darabot rómainak tartja.23 Mindkét töredék a XII. századvégi magyar művészet és az antikitás viszonyának szempontjából jelentős. Esztergomban nem először találkozunk hasonló jelenséggel. A kaputípus a délfrancia protorenaissancera megy vissza, a díszítő technika bizánci eredetű, stílusát pedig határozott antik vonzódások alakítják. (V. ö. Szent Pál fejét). Jól illik e képbe a Szent István protomartir-templom előbb tárgyalt timpanonjának bizantinizáló ikonográfiái és művészi felépítése s innen már csak egy lépés az eredeti római darabok utánzása, vagy éppen felhasználása. A bizánci művészet az antik formák nagy rezervoárja a közép10 Széless kézirat 7. Ternio 1. §, Mathes: Id. m. 82—83. 1. 2° Egy fénykép tanúsága szerint korábban jóval több megvolt berakásos díszéből. (V. ö.: Dercsényi D.: Középkori kőemlékeink védelme. Magyar Művészet, 1937. 324. 1.) Gerevich T. más kéznek tartja, mint aki a timpanont készítette, stílusát is maradibbnak és a töredéket a XII. század második felére datálja. (Id. m. 180. 1.) Berkovits I. szerint (A magyar miniatura festészet kezdetei. Az Árpádkor. Magyarságtudomány, 1942. 504. 1.) franciás stílusa az ú. n. Csatári bibliával áll kapcsolatban. A Csatári bibliában azonban ilyen iniciálé, vagy lapszéli dísz nem fordul elő. Az indadísz, ha nem is ily gazdagon szétterülő levelekkel, a korábbi magyar kódex anyagban is előfordul. Nem tehetjük magunkévá Berkovits 7.-nak azt a feltevését, hogy a porta speciosa márványképei, különösen a fejek szoros kapcsolatban állanak a Csatári biblia miniaturáival. (Id. m. 505. 1.) A kimutatható kapcsolat nem több, mint amennyi két, nagyjában egykorú, klasszieizáló tendenciájú emlék között fennáll. 21 Mathes: I. m. 76. 1. XI. tab. C. 22 Mathes: I. m. 79. 1. XI. tab. E. 23 Horváth H.: Zum Weiterleben der pannonischen Antike in der spätromanischen Bauplastik Ungarns. (Ungarische Jahrbücher. Band XVI. 34—36. 1.) Horváth H.: Arpádházi szent Margit síremléke és egyéb tanulmányok. Budapest, 1944. 79—81. 1. 31. kép.
