Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Két Király Közt
fordulhatott - vissza. Már Szendrőhöz ért serege, amikor János király - Gritti vezérletével - Esztergom ellen indult rác, román, magyar csapataival, amit a háromezres budai török segélyhad egészített ki. 1532. július 16-án Brodarics István még azt írhatta Nádasdy Tamásnak, hogy „A németek hallgatnak. Elküldték mintegy ezer gyalogost Esztergomba, állítólag a mieink kettőt elfogtak közülük. Károly és Ferdinánd Regensburgban van, egyetlen katona nélkül.” Az esztergomi állapotok miatt Jánosnak nem volt esélye a vár elfoglalására. Az 1532. év első felében ugyanis - a fennmaradt esztergomi levelek szerint - az őrség zsold és élelem nélkül tengődött, s kapitányaik kétségbeesetten próbálták őket maradásra bírni; közben megindító szavakkal kérték Bécsből a katonák járandóságát. Következzenek a levelek, amelyekhez magyarázó kiegészítés aligha szükséges: Sydonius (valószínűleg a vár élelmezési biztosa) írta a pozsonyi kamarához, Esztergomból, 1532. februárjáén. „Másnap, hogy a spanyolok prédára kimentek, a lengyelek és szászok tisztjei által az én biztatásomra oly feltétellel hívattak vissza, hogy tudniillik annak a hírnöknek visszajövetelét, akit minap küldtünk uraságtokhoz, várják meg, hogy ha pénz nem küldetnék részökre, akkor tegyenek akaratuk szerint, mert annak se helye, se alkalma, hogy szép szavakkal és reménységgel tartsuk tovább őket. Azt se tudjuk tőlük megérteni, hogy mi a szándékuk. Valóban félek, hogy semmi jó és tisztességes dolog nem fog bekövetkezni. Mind a két tiszt igen el van keseredve a zsold rendetlen fizetése miatt. Lássák és véglegesen határozzák el uraságtok, hogy mi a teendő! De azonnal és gyorsan, mielőtt még megesik, amit se meg nem történtté tenni, se orvosolni már nem lehet (tudniillik az őrség üresen hagyja a várat). Ám uraságtok nem hisznek nekem, amíg majd szemökkel nem látják, fülükkel nem hallják, hogy a dolog rosszul áll...” Négy nap múlva Sydonius a következőket írta a kamarának: „Már több ízben tudomására hoztam uraságtoknak ezeknek a spanyol katonáknak ínségét, szándékát, és (megírtam) hogy mitévő legyek velők? Legutóbb ökröket hajtattam föl, s hármat le is vágattam, hogy a spanyolokat a prédálástól vissza lehessen tartani. Mielőtt az ökrök felhajtattak, várakozni akartak, tehát húspénzt osztottam ki nekik, addig is, míg megkapják az ökröket. Hármat levágatván, a húst nem akarták elfogadni és azt mondták, hogy ha az Isten minden szentjével is itt, tovább ennyi nyomorúságot el nem viselnének, ezt pedig a lengyelek és szászok kapitányai előtt mondták. Végre kivonultak, és hogy mit követtek el, úgy hiszem, tudja már az egész ország. Ma visszatérnek a prédálásból. A többiek pedig, akik itt maradtak a várban, prédát akarva, ki 69
