Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
káptalan prépostja; aki a várkapitány, Lascano asztalánál étkezett: „A tanú evés közben gyakran kérdezte az olaszokat, az ő asztaltársait, nem kell-e tartani a várfalak leomlásától. Az olasz asztaltársak mindannyiszor azt mondták, hogy ettől nincs mit félni... Mert mentői inkább törik a falakat, annál inkább erősítik azokat és még szilárdabbakká teszik. (Ez azért nem felel meg a valóságnak. Lehet, hogy a katonák a katonai kérdésekben járatlan prépostot igyekeztek így megnyugtatni.) Kedden, mely második nap volt az Úr színeváltozása ünnep után, reggel kérdezte a tanú ugyanazon olaszokat a várnak erődítményeiről: Kell-e miattok félni vagy nem? Azok azt felelték igen lehet félni, mert 12 helyen a várnak falait az ellenség aláásta és törekszik feldúlni...”91 Szinán csausz augusztus 6. előtt nem említ rohamot, a 6-i rohamról is azt írja, hogy elhamarkodott volt. Ezért a július 31-augusztus 5. közötti időszak jellemzője az ágyúharc, a réslövés. Ebben a szakaszban még egy sikert értek el a védők: „...minthogy a hajóhad a folyónak azon a partján állt meg, mely a várostól jobbra ésik (vagyis a Garam torkolata felé), a hajóskatonák és az evezősök a külváros házaiban már büntetlenül forgolódtak. A mieink, ezt látva, el nem viselhették. Hirtelen összeszedtek minden egyes csapatból katonákat. Nardo Elek és Regensburg Mihály ott nagy támadással törtek ki, hogy az ellenség egy része a mieink váratlan kirohanásától megrémülve fegyvert ragadott, más része pedig gyors futással akart a hajóhadhoz eljutni. Nagy volt a zűrzavar és a veszély. Mindkét részről harcoltak. A törökök közül sokat lemészároltak, sokan pedig, akik a hajókra iparkodtak menekülni, elmerültek a folyóban. Akik a hajókon voltak, megvert társaiknak a kellő pillanatban segítségére siettek azáltal, hogy a mieink támadását golyókkal és nyilakkal feltartóztatták és visszanyomták, övéiket pedig, kik remegve kószáltak, a parthoz irányított hajóikra idejében felvették. Ebben a futásban esett el, homlokán golyóktól találva Inir sah, előkelő perzsa - akit, Uleman ajánlatára, nemrégiben neveztek ki a hajóhad parancsnokának -, amint éppen övéinek gyáva futását korholva, parancsnoki hajóján gyors evezőcsapásokkal segítségükre sietni iparkodott.” Összefoglalóan az ostrom második szakaszáról azt állapíthatjuk meg, hogy ebben az időben szinte észrevétlenül érlelődött a török siker. Várható volt, hogy az állandó ágyúzás miatt megfogyott és kimerült őrség az ismétlődő rohamoknak nem fog tudni ellenállni. Gondoljuk csak meg, hogy a város és a vár védőfalainak együttes hossza 91 91 NÉMETHY: Miként jutott. 44. old.
