Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

hegyre is rálátás nyílt (jobban, mint ma, mert a hegy lényegesen magasabb volt a XVIII-XIX. századi talajegyengetések előtt). Ha a Szt. Tamás-hegyre az ostromló megfelelő tűzerejű üteget helyezett, s azt rendszeresen működtette, a vár védőinek nem lehetett maradása a vársíkon. Másrészt olyan váraknál, melyeknek csak egyetlen falgyűrűje volt, s az valamely szakaszon leomlott, felrakni pedig lehetetlen volt, az őrség bevett szokás szerint a leomlott fal mögött épített sáncot, s amögött védekezett. Esztergomban azonban erre is alig nyílt mód. A sziklás várfennsíkon ugyanis föld alig akadt, kőbe árkot vágni vagy kőből sáncot építeni az ostrom körülményei között merő képtelenség. A harmadik fogyatékosság: a Víziváros és a vár közötti közlekedés megoldatlansága. A vár északnyugati bástyájától délre nyílt egy kis kapu, amelyen át a meredek hegyoldalon vezetett az út le a Vízivárosba, a Veprech-toronyhoz. A Víziváros északi sarka így kétszeresen is Achilles-sarok volt. A vízmüvet őrző torony elfoglalása egyben a vár és a város közötti összeköttetést is lehetetlenné tette (illetve annyira megnehezítette, hogy csak éjjel lehetett biztonságosan közlekedni erődítmény két része között). Mindezeket figyelembe véve nem kétséges, hogy Esztergomnak nem sok reménye volt az eredményes ellenállásra, időben érkező felmentő sereg hiányában.85

Noha 1541 után a Budához legközelebb eső jelentős vár (Visegrád katonailag jelentéktelen volt) Esztergom lett, mégsem építették olyanná, amilyennek a helyzet megkövetelte volna. Ennek egyik oka az, hogy az 1542. évi vállalkozástól jelentős sikert vártak, s akkor Esztergom régi állapotában is maradhatott volna. A csúfos kudarcot követő idő azonban már nagyobb munkához nem volt elegendő, s pénz is aligha lehetett nagyobbszerű átépítésre. Ha építeni nem volt idő, akkor tüzérséggel és minél nagyobb élőerővel kellett volna a falak gyengeségét és avultságát ellensúlyozni. De a rendelkezésre álló haderőt sokfelé kellett osztani. Esztergomon kívül jutott belőle Pécsre, Fehérvárra, Tatára, Komáromba, Győrbe és más helyekre. Istvánflfy idézett leírásából arra következtethetünk, hogy Esztergom állandó őrsége mintegy félezer lehetett, s ezt részletekben többszörösére duzzasztották. Ezt a létszámot aligha lehetett megfelelően elhelyezni. S tegyük hozzá, az élelem biztosítása sem volt könnyű, hiszen a környékről a múlt évben a hadak mindent feléltek, s tartalékok sem igen akadhattak elérhető közelségben. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nagy85 Vízellátásra lásd KAPOSSY JÁNOS: Művészettörténeti regeszták a királyi határozatokból és rendeletekbő I. Művészettörténeti Értesítő 1956. 47. old. A vár általános értékelésekor vö. MAROSI; Török várostromok 439. old.

85