Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
Esztergom vára fennállásának első öt évszázada alatt azonban olyan időszak, amikor a vár közvetve vagy közvetlenül hadiesemények színtere volt, legfeljebb egy évtized (a leghosszabb összefüggő évsor a XIII-XIV. század fordulója). Tehát átlagosan minden ötven évre esik egy-egy hadiév. De ez az átlag csalóka, mert például fennállásának első két és fél évszázada alatt semmiféle esemény sem veszélyeztette Esztergom várának békéjét. A határvárakat nem számítva 1526-ig az ország többi várának 60-70%-a az előző két-három évszázada alatt nem látott falai alatt ellenséget. A középkori várak - bár kifejezetten katonai célokra is alkalmasak - szerepe mégsem hasonlítható az újkori erődökéhez. A középkori vár elsősorban lakóépület, igazgatási (birtokigazgatási) központ. Ahogy az építészet egyre szellősebb, lakályosabb, díszesebb lakóépületek létrehozását tekinti céljának, úgy törik át a várak tömör kőfalait, mindinkább fittyet hányva a katonai meggondolásoknak. A jobbágymegmozdulásoktól való félelem sem riasztotta a nemességet. Jól bizonyítja ezt 1514 pánikhangulata, a nemesség megdöbbenése, hogy életveszélybe került, ez teljességgel hihetetlennek, szokatlannak tűnt számára. Az előbbiek után talán már érthető, hogy az ország egyik leggazdagabb földesura, a középkori magyar állam egyik fő hatalmassága megelégedett azzal, hogy nyugalmát (és életét) félszáznál kevesebben őrizzék. Az érsek nem félt, nem volt kitől, mitől rettegnie. Sem 18 000 jobbágya, sem az a néhányezer polgár, aki a két Esztergom városában lakott, nem veszélyeztette biztonságát. Egy ekkora várban 14 éjjeliőr arra elegendő, hogy a kaput - szükség esetén - kinyissák, s hogy a tornyok némelyikénél, illetve a raktáraknál felügyeljenek, nehogy lopás történjen. Tehát ez az éjszakai őrség nem annyira katonaság, inkább „vagyonőrség”. A nappali őrség is inkább díszőrség, mintsem biztonsági tényező. Katonaság tartása egyébként a közép- és török kor folyamán a legdrágább „mulatságnak” számított. Ha az érsek várait és kastélyait olyan állandó őrséggel látta volna el, amely egy támadásnak a siker reményében ellenállhat, s uradalmaiban is állandó rendfenntartó erőket tartott volna készenlétben, ez megközelítőleg 1000 ember állandó fegyverben tartását jelentette volna, ami akkoriban legkevesebb 25- 30 000 arany forintot emésztett volna fel, tehát az érseki jövedelem közel egyharma- dát. Hippolit udvartartása így is deficites volt, ilyen létszámú katonaság fenntartása jelentős nehézséget okozott volna. Egy 15-20 faluból álló uradalom tulajdonosa várá- 46 ban 100-150 főnyi állandó őrség tartására sem lett volna képes, de nem is volt rá
