Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

esztergomi ostrom során szerzett sebére gyógyírként. Károly pedig Márton mestert jutalmazta két faluval Esztergom bevételénél tanúsított hősiességéért, megemlékezve Zólyom, Lipcse, Dobronya és Plata vár elfoglalásánál szerzett érdemeiről is. Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy ostrom előzte meg Esztergom elfoglalását.

V. Kelemen pápa eltitotta Ottót a magyar királyi cím viselésétől, de nem ez rendítette meg a bajor herceg uralmát, hanem az, hogy László erdélyi vajda fogságába került, ahonnan szégyenszemre haza ebrudalták.

1307. okt. 10-én a Rákosmezőn tartott országgyűlésen „Károly király urat a törvényes örökösödés értelmében Magyarország királyának, örökös született uruknak” ismerték el az egybegyűltek. 1308. jún. 15-én a budavári Boldogasszony templomban Vencel után másodszor koronáztak királyt, Károlyt; amit az Anjou herceg nem kis mértékben az új pápai követ, Gentilis bíboros diplomáciai tehetségének köszönhetett. Végül 1310. augusztus 27-én az erdélyi vajdától megszerzett „szent koronával” - immár harmadszor, végre minden tekintetben kifogástalanul - királlyá koronázták Károlyt.40

A koronázás még nem jelentett békét sem az ország, sem Esztergom számára. Károly csak formálisan volt király, az ország nagyrészt bárók, bárói csoportok kezén volt. Esztergomot pedig északról hatalmas szomszéd fenyegette: Csák Máté. Ő eladdig jó viszonyban élt Tamás érsekkel, sőt, ha igaz, Esztergom ostrománál is segítséget nyújtott neki. Gentilis és Tamás érsek személyesen is tárgyaltak Mátéval, aki kivívta mindkét főpap rokonszenvét.

Először az ingerelhette föl Csák Mátét, hogy Károly 1310-ben, a harmadik megkoronázása alkalmával - a „régi bevett helyes szokást” megtartva - a koronázó főpapnak, Tamás esztergomi érseknek adta Komárom vármegyét, Komárom várával és városával egyetemben. Az adományt azonban - ha jogellenesen is - Csák Máté birtokolta, így az érseki birtoklás csak jelképes lehetett. De maga az adományozás ténye is elegendő volt Csák Máté haragra lobbantására. Ám enélkül sem lehetett volna

40 PÓR ANTAL és SCHÖNHERR GYULA: az Anjou-házés örökösei. Millenniumi magyar történet. Athenaeum Kiad. Bp. 1895. III. 19-33. old. (továbbiakban Mill. tört. III.) BOROVSZKY 223-225. old. Mon. Strig. II. 562. sz. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera GEORGII FEJÉR. Tomi VIII. Volumen I. Budáé, 1832. 169. old. A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. Szerkesztik NAGY IMRE, NAGY IVÁN és VÉGHELY DEZSŐ. I. köt. Magyar Tört. Társulat. Pesten, 1871. 112. old. Hazai Okmánytár. Kiadják NAGY IMRE, PÁUR IVÁN, RÁTH KÁROLY és VÉGHELY DEZSŐ. I. köt. Győrött, 1865. 74. sz.