Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

hanem Esztergomban termett, amely - úgy tűnik közben valamilyen módon ismét az érsek, Gergely kezébe jutott. Békésen vagy fegyveres harc árán, nem tudjuk. Tény az, hogy Gergely érsek Esztergomban Magyarország királyává koronázta Carobertót, aki a magyarok között csak a Károly nevet viselte (a továbbiakban Carobertót mi is - korhűen, hivatalos nevén - Károly néven említjük). A pápa. Vili. Bonifác, a sikeren felbuzdulva Károly segítségére, Magyarországra küldte - mint szentszéki követet - Nicolo Boccasino bíboros püspököt. De a gyors siker után megváltoztak az erőviszonyok, s úgy tűnt, Károly uralma csak pünkösdi királyság. Viharos sebességgel követték egymást az események. 1301 tavaszán összeült az országgyűlés és a koronázást érvénytelennek nyilvánította (jogilag igaza is volt, mert a királyválasztás és a koronázás az országgyűlés hozzájárulása nélkül történt), sőt ezzel sem elégedett meg, hanem a kiskorú Vencelt, II. Vencel cseh király fiát királlyá választotta, s az apját kérte arra, hogy fia helyett - annak nagykorúságáig - kormányozza Magyarországot. Vencel, csakúgy mint Károly az Árpád-ház leányági leszármazottja volt.

Esztergomban már a két Vencel, apa és fia Magyarországra érkezése előtt véget ért az Anjou-uralom. A hír hallatára ugyanis Károly Gergely érsekkel és maroknyi hívével a tengermellékre menekült - s az ország egyik leghatalmasabb oligarchája -, Kőszegi Iván pedig elfoglalta Esztergom várát; hogy erőszakkal vagy szépszerével, nem tudjuk. A vár három év alatt így immár harmadszor cserélt gazdát.

1301 júliusában az országba érkező, majd egyenesen Esztergomba siető két Vencel előtt Kőszegi Iván megnyitotta a vár kapuit. Vencel cseh várnagyot ültetett az erősségbe, Ladislav Mesichet, aki az Anjou-párti esztergomi káptalant - nyilván királyi parancsra vagy legalábbis hallgatólagos jóváhagyással - megfosztotta minden esztergomi jövedelmétől, elvette tőle a vásárjövedelmet, a kakati révvámot, az esztergomi bordézsmát, a káptalani malmot, fürdőt, jobbágyaikat. Érkezése a királyi város polgárai számára sem jelentett sátoros ünnepet, bár a városi polgárság a káptalan ellenfele lévén, feltehetően nem a papok oldalára, az Anjouk felé húzott, hanem az ellenjelöltekkel rokonszenvezett. A város kereskedői számára mindenesetre fontosabb lehetett a csehekkel való jó kapcsolat, mint a távoli Itália vonzása. Ha lehet a későbbi eseményekből visszafelé következtetni, akkor úgy tűnik, Esztergom városa nem olyan elkeseredetten Anjou-ellenes, mint Buda (amit ezért Károly és később Lajos is került, Temesvárt vagy Visegrádot választva székhelyül), hiszen Esztergomot az Anjouk a káptalannal szemben minden eszközzel segítették.

A két Vencel Esztergomból Budára, majd Fehérvárra ment, ahol János kalocsai 25